2014. április 29., kedd

Ma lett 26 hetes a Pöttöm, és szerintem tegnap este ezt meg is ünnepelhette némi ivászattal, mert ma reggel 2 másodperces időközönként csuklott.

2014. április 27., vasárnap

Gasztroszkóp

Ma lett két éves a petreceni Ikon Étterem, ahova igen-igen szeretünk járni. Végre van egy hely a városban, ahol igazán minőségi ételeket lehet enni (nem mellesleg ebédmenüt nem többért, mint pl. amennyi egy McDonald's menü ára manapság). Ma rendeztek egy kis ünnepséget, és meghívták az Anyukám Mondta éttermet, akik egyenesen a fatüzelésű kemencéjüket tolták a főtérre Encsről, hogy isteni focacciát süssenek benne. Emellett persze az Ikon is hozta a formáját, és remek debreceni párossal, gulyás hot-doggal és hasonló nyalánkságokkal várták a teraszhangulatra éhező városi patkányságot. Én pl. 3,5 focaccia, egy desszert és 4 jegestea után távoztam elégedett mosollyal az arcomon. Bárcsak lenne ilyen máskor is!

Étterem témához kapcsolódik, hogy már régóta szeretném reklámozni itt a budai Vörös Homár Halkereskedés és Gasztrobárt, amit leginkább egy jóféle kis gyorskajáldához vagy a talponálló extrákkal csoportba sorolnék. Ha arra jártok, mindenképp menjetek el!! A környezete, a Hegyvidék Központ nagyon igényes, kiváló boltok vannak ott (többek között a MészárSteak nevű szomszédos hentesnél szoktunk venni hamburgerhúst, ha arra járunk). A Homár baromi jó hely, friss halkínálat, elsősorban nem folyami halakkal, hanem tengeri herkentyűkkel. Cs valahonnan kiolvasta, hogy az övékét szavazták meg nemrégiben a város legjobb fish & chipsének, úgyhogy a múltkor úgy intéztük, hogy véletlen épp arra járjunk ebédidőben. A végén egyikünk se fish & chipset rendelt, Cs lazacburgert evett, én meg egy garnélás spagettit fokhagymás-chilis szószban. Mondjuk igaz, hogy először citromos-fehérboros mártásos kagylós spagettit kértem, és mondták, hogy nincs, garnélás jó lesz-e, mondom naná... csak azt felejtették el hozzátenni, hogy a szósz az teljesen más és vadul chilis lesz. De a kaja aaaaaaannyira jó volt, hogy ha ettetek már úgy, hogy a kaja szerteszétégette a szátokat, mégis teli vigyorral lapátoltatok, akkor értitek, mire gondolok. Szóval próbáljátok ki!

Ugyanezt a kaját kevesebb chilivel reprodukáltam is itthon, és azóta az egyik nagy kedvencünk lett. A miénk kb. így nézett ki:

2014. április 20., vasárnap

A minap életemben először megkérdezték tőlem egy boltban, hogy "És... mikorra várod?" Utána azonnal az eszembe jutott, milyen gonosz tréfát lehetne űzni a szegény páciensekkel, ha halálra vált arccal azt válaszolnám: "Nem vagyok terhes" vagy csak "Ezt hogy érted?"

No de, gonoszkodást félretéve kívánok kedves mindnyájótoknak áldott, boldog Húsvétot és remek pillanatokat a szeretteitekkel, a hármónk, valamint a gengszter nyulak, az "ó de helyes hóember!" (á la Cs), a szkafanderes csirkék és életem első húsvéti kalácsa nevében.




2014. április 19., szombat

A palánták mellett szeretném azt is elújságolni, hogy a terheléses vércukor eredményem nagyszerű lett! Ennek azért is örülök, mert sajnos két cukorbeteg is van a családban, és kicsit izgultam. Viszont vettek vért májfunkciókra is, amiktől az OTI-s körzeti orvosom el is sápadt azonnal. Hát mondom, mihez képest magasak? Előszedtük az egy hónappal ezelőttieket, és kiderült, hogy még javultak is, höhö.

Kémeim (egy régi nagyon kedves ismerős a Klinikáról) pedig jelentették, hogy az új magán nőgyógyászom felhívta a belgyógyászomat (VÉÉÉÉÉGREEE!!!!), és beszéltek a gyógyszerekről, meg neki is elújságolta, hogy milyen szépen fejlődik a pöttöm. Állítólag az ismerősömnek azt mondta, hogy mindenképpen császár lesz (mármint a szülés módja, nem a doki). Jövő héten fogom én is felhívni a dokit, és akkor gondolom, majd nekem is mondja ezeket... nekem még azt se volt alkalmam említeni neki, hogy eltört a bordám (de már csak akkor fáj, ha nevetek, wehhe). Megmondom őszintén, hogy egy ilyen törés után engem megnyugtat a császár gondolata, nem lett volna túl menő szülés után még esetleg azért feküdni, mert az erőlködéstől még csontjaim is törnek.
 

2014 tavaszi kollekció a palántadivatban

Random beszélgetésekből rájöttem, hogy a kertészkedés és palántanevelés témája nem hogy a saját korosztályomat, de még anyámékét se izgatja fel (gondolom nagyimékét meg már nem), így a lelkesedéssel egyedül maradtam (na jó, Cs buzdít, mert szerinte tök jó lesz majd, ha kölök látja, hogy a zöldség és a kenyér nem a hiperpolcon terem). Szóval folytatom őrjítésteket néhány új képpel a kis kedvenceimről:

Chili Jalapeno (frissen átültetve, mellettük jobbra nyeszlett oregánók, velük nem jártam akkora szerencsével, nyühü):


Bazsalikom (már látszik 1-2 igazi bazsalikom kinézetű levélke, juhhhú!):


Paradicsomok (mindjárt 40 palántát ültettem szét, "nem szarral gurigázunk" alapokon):




Káákukkfüvek (ez még friss ültetés, ezért ilyen pindúrok):

Cs kitalálta, hogy a konyhakertünk olyan fancy kinézetű lesz, hogy faládákat gyártunk, és megemeljük az egész földet kb. fél méterrel, hogy ne kelljen annyit hajlongani. Már készen is van egy, majd lövök 1-2 képet a munkában lévő ezermesterről is.

Bonus: Nagyításban megtekintve látható az is, milyen szőrös kis jószágok ezek a palánták.

2014. április 16., szerda

Így este negyed 9 felé gondoltam, lehúzom már a redőnyt a konyhában (ami a hátsó kertre néz), erre látom, hogy a sötétben egy fejlámpás alak matat valamit a terasz szélén... Gondolkozás nélkül nyitottam az ajtót, és jó nagyot köszöntem rá. Mint kiderült, a kertész volt, mellette meg a főbérlőnk, akik a kertrendezés utózöngéjeként azért állították be automatára a kerti öntözőrendszert épp most, mert a kertész időbeosztása totál kaotikus, és hogy a főbérlőnknek ne kelljen minden nap jönnie (bár én nem értem, hogy miért nem nekünk mondta, hogy indítsuk be, de mindegy), hanem akkor holnaptól már megy a cucc magától. Nem akartak zavarni, ezért nem csengettek be hozzánk (a kertrendezés már két hete így megy amúgy - van kulcsuk a kerthez). Felajánlottam nekik, hogy felkapcsolom nekik a kinti villanyt, ha megelégszenek a kisebb kihívással is, így a süvítő szar szél mellett, meg főztem nekik teát. Most meg épp kint dolgoznak. Csak írok már Csabinak, hogy "hello képzeld...", mert ő meg ráadásul épp gó klubon van.

2014. április 15., kedd

Ha azt hitted eddig, hogy igazi édesszájú vagy, nem holmi himi-humi szájhős, akkor az éhgyomri terheléses cukorvizsgálatot Neked találták ki. A feladat a következő: végy 2 dl fekete teát üresen vagy citromozva, majd tegyél bele 19 szem (75 g) kockacukrot. Laza jobbcsuklós keverés, majd idd meg húzóra. Előtte vérvétel, ivásra két órával egy újabb.
Én móricka tényleg azt hittem, hogy édesszájú vagyok, míg ki nem próbáltam a koktélt. Na, utána görnyedtünk meghitten, kéz a kézben Róka Miklóssal a váróban két órát... Eredmény csütörtökön.

Másik update: a reumatológus azt mondta, hogy mivel terheseket nem röntgeneznek, az ultrahang meg épp azt nem mutatja ki, hogy vajon nem sértette-e fel a tüdőt a törött csont (de akkor meg légszomjam lenne - amim amúgy van, csak inkább azért, mert légzéskor mozog a bordakosár), ezért további jó pihenést kívánnak, és egyek sok kálciumot. Két napja sokat fekszek, és tényleg úgy érzem, hogy javul már, csak zoknit ne kelljen húzni.


2014. április 13., vasárnap

Fent-lent, inkább fent

Pénteken mi voltunk az élet császárai - amúgy most is -, mikor a nőgyógyász elvégezte a kötelező ultrahangot, és a visszafogott stílusától szokatlan lelkesedéssel mondta, hogy "gyönyörűen fejlődik a baba!!" Kedden fogom tölteni a 24. hetet, és innentől kezdve már nem magzatról, hanem gyermekről beszélnek az orvosok, vagyis ha mostantól kezdve neadjisten elindulna a szülés, akkor az már koraszülésnek számítana, nem pedig vetélésnek, vagyis sok-sok segítséggel lenne esélye a babának az életben maradásra. A magándokim - akiről mindjárt írok keveset, mert most váltottam - felírt nekem a biztonság kedvéért egy tüdőérlelő hormoninjekciót, amit csak abban a vészhelyzetben adnának be, ha beindulna valami. Annak ellenére, hogy az orvosok szerint a betegségeim sajnos hajlamosítanak a koraszülésre és a terhességi toxémiára is, én érzem, hogy nem lesz itt gond, és szépen kihordom ezt a boxbajnokot, aki még éjfélkor is akrobatát játszik odabent (na, ez baromi jó érzés! :)). Amúgy ő most kb. 600 gr és 30 centi, már fele, vagy több mint a fele a szokásos születési hossznak! :) Már csak híznia kell, mint egy kis malacnak. Mindenesetre minden hét ajándék, és igazán nem panaszkodhatok, mert eddig tényleg minden annyira simán ment, még csak hányós se voltam. Eddig összesen 1-1,5 kg-t sikerült híznom, és az utóbbi hetekben kezdek feltűnően megpocakosodoni.
Doki: egy ismerős révén kiderült, hogy a magán nődoki, akihez jártam, épp összerúgta a port a Klinikán a főproffal, majd felmondott, így sürgősen másik orvos után kellett néznem. Lelkileg nem volt nagy törés, mert nem találtam szakmailag elég alaposnak, és végig aggályoskodtam a választás helyességét illetően. Ajánlásra végül visszamentem ahhoz a nőhöz, akihez korábban is jártam, és szerencsére el is vállalt. A hozzáállás minősége már az első alkalommal lenyűgözött minket. Minden papíromat részletesen átolvasta, és (sajnos) több ponton megkérdőjelezte a belgyógyászom gyógyszeradagolását. Pl. azt mondta, és azon nyomban egy tanulmányt is előhúzott rá, hogy az Imuran - aminek a belgyógyász megemelte az adagját, mondván, hogy az terhességben abszolút nem árt - kimutatottan káros lehet a magzatra, különösen az első 12 hétben, szoptatni pedig egyenesen tilos mellette, míg a szteroid biztonsággal szedhető. Tehát kb. pont fordítva, mint ahogy a belgyógyász mondta. Nagyjából az van, hogy az első 12 hetet megúsztuk, és most kisebb a kockázat, így nem változtatna már a nőgyógyász se rajta, de basszus, kárt is okozhattunk volna! De szoptatni így se lesz javallott, hacsak abba nem hagyom ezt a gyógyszert. Én meg ugyan minden ilyen ellenvéleménnyel oda-vissza megyek az orvosok között, mint egy elcseszett postás, de most hogy döntsem el laikus létemre, hogy kinek van igaza?? Ez így nagyon nehéz! Szerencsére a nőgyógyász megígérte, hogy megkeresi majd a belgyógyászomat, és konzultálnak. Végre!! A másik nagy kérdés a szülés. Itt is eltérnek a vélemények, hogy most akkor természetesen vagy császárral kéne-e nekem, melyiket bírom majd jobban. Erről is egyeztetniük kell majd.

Annál is inkább izgat a kérdés, hogy azt hiszem, megint eltört egy bordám. A tavalyihoz képest még egy kattanást se hallottam, hanem egyszer csak feltűnt tegnapelőtt este, hogy fáj a bal oldalam az egyik lengőbordám magasságában. Ma reggelre annyira felerősödött a fájdalom, hogy minden levegővétel és mozdulat fáj. Azt hiszem, holnap fel kell hívnom valamelyik orvost, hogy megnézzenek. Bár semmit se tudnak a bordatöréssel csinálni, vizsgálat nélkül úgyse hiszi el nekem senki se puszira, hogy ez az (bár kiderülne, hogy csak becsípődött!!!). Engem amúgy nem is az aggaszt, hogy ez most így meglehetősen szar élmény, hanem hogy hogy fogom megszülni a gyereket, ha azt mondják, legyen természetes szülés...

2014. április 3., csütörtök

Természetesen mi nem kényszerítünk majd rá a gyerekre semmilyen szakmát vagy hobbit, de hogy Boti csellózni fog, az biztos.

2014. április 2., szerda

A rettenetes 3,5 centis


Előre is exhumálom* magam, amiért a blog mostanában kezd olyanná válni, mintha az állapotos Bálint gazda szövegezné... de hátha feldob Titeket, hogy a mai poszt kedvéért még Nigella Lawsonnal** is sikerült találkoznia. Megsütöttem ugyanis életem első kovászos kenyerét:


Pont olyan lett a belseje, mint azoknak a puha, levegős gyökérkenyereknek, amit frissen sülve lehet kapni, vagy jó éttermekben szeletelve várakozás idejére tesznek eléd házi vajjal és krémekkel. Mmmm... De az igazán jó, hogy a legjobb pillanat az volt, mikor a recept szerint kellett (amúgy csak 2-2 percekre) gyúrni és hajtogatni a tésztát. Na, akkor akkora flow jött rám, meg hú, olyan felnőttnek kezdtem érezni magam :)), hogy én kenyeret sütök!! Kenyeret dagasztani meg sütni (és totál felesleges lenne megvenni hozzá a kenyérsütő masinát) az olyan pozitív dolog, tényleg, létrehozol valami elemit a lisztből meg a vízből, stb... Már láttam magam előtt, hogy milyen poén lenne brahiból áthívni pár kattant gasztrobuzi ismerőst (igen, lszi mindenki vegye magára, akinek inge), és velük együtt sütni kenyeret meg pizzát - amolyan ki-ki a magáét, csináljuk együtt alapokon, meg úgy az együttlét kedvéért.

Itt közben az is az eszembe jutott, hogy ááá, tehát a kovásztól van olyan jellegzetes szag a sütödékben (a mi kovászunkat Cs szeretettel nevelgeti-etetgeti már hetek óta), és hogy milyen jó is ez a szag, és én amúgy is mennyire szeretek egy csomó szagot. Egy pár azokból, ami most az eszembe jut:
- kenyérillat és sütödék
- földszag
- dohszag az egyik nagyimék kocsiszínjében, meg a másik nagyimék belvárosi lépcsőházában
- könyv- és könyvtárszag
- benzinszag
- a bőr illata (állati bőr - Apukám ugyanis bőrszobrokat és képeket készít, és ez gyerekkorom egyik meghatározó élménye, de kb. mindenben szeretem, kabátban, övben, táskában is)
- és itt ezt majd még folytatom, mert amúgy baromi hosszú a sor, csak most épp ennyi jutott az eszembe.

Közben nőnek a palántok is, bár ma ezt a képet kaptam egy piacon járó ismerőstől, amitől azért kissé elsápadtam:


Nem tudom, hogy mikor ültették ezeket a rutinos piaci nagyik, és hogy mit tudhatnak, de szerintem tuti valami gyorsítóval kezelték őket, ne dőljetek be nekik!! Magról vetni a menő! Yolo!

* jó-jó, csak viccelek
** nemszeretem