2015. március 31., kedd

T: Nem tervezel mostanában szétnézni a Múzeum körút antikváriumaiban...?
Laca: Mit keresel? Vagy mindegy, csak a szaga legyen jó? :)

2015. március 30., hétfő

Rettenetesen le vagyok maradva az e-mailes válaszadásokkal, és ezért mindenkitől elnézést kérek! A hazaérkezés óta elmerültem a családi életben, és eléggé erőlködve, de próbálok visszatalálni az átlagéletbe, így három héttel a műtét után. A csodálatos, hogy Botrobot mindig olyan visongatással egybekötött kacajokkal üdvözöl, ha meglát, hogy már attól kisüt a Nap, és tegnap megkaptam tőle életem első pusziját is! <3 Feküdtem a játszószőnyegén (és épp a kisautójával játszottam, höhö), mikor nagy elánnal, mosolyogva odakúszott, és nyitott szájjal rácuppant az arcomra, kétszer is. Mondjuk nem úgy cuppant, de kellően nyálas lettem. :D Ami örömöt okoz még, hogy volt pár nap igazi, tavaszias időnk, és egyre szépül a kert: bújnak a tavaly ültetett virágok, tegnap elvetettük a zöldségmagokat szabadföldbe, és a konyhában szépen növekednek a paradicsompalántáim. (Sajnos tavaly épp sürgős összeroppannivalóm akadt, így nem tudtam megírni, milyen szép termésünk lett. Ez kb. a "nem tudtam, hogy lehetetlen, ezért megcsináltam"-kategória volt, tekintve, hogy életünkben nem termeltünk még kerti zöldségeket.) Pár hepinesz fotó:

Gyakorlunk a Húsvétra - négyesfonat




Szőrös törpenárcisz



Sikongat, ha könyvet lát. :)

Fizikálisan amúgy rettenetesen romon érzem magam, fáj a cápaharapásom, fájok belül, és mivel nem bírok rendesen kihúzott háttal lenni, a gerincem is kínoz. Így aztán minden nap beveszek egy fájdalomcsillapítót, ami nem tudom, normális-e még ennyi idővel a műtét után. Közben meg türelmetlen vagyok, mint állat, mennék már, minden olyan hétköznapi dolgot - mint pl. főzés, takarítás - olyan örömmel végeznék, úgy érezném, végre normálisan élek és funkcionálok. A család meg folyton letol, hogy nem pihenek eleget, és szerintük így is túlteljesítek ahhoz képest, hogy csak pár hete műtöttek. Tudom én, hogy lesz ez jobb is, csak kicsit már zavar, hogy több, mint fél éve mondogatom ezt magamnak.

2015. március 27., péntek

Nem is mesélem, hogy kedden sikerült elcsípnünk az altatóorvost, és a köszönet mellett bevasaltam rajta a pazar műtős képeket a belszerveimről. Kiderült, hogy nem is egyet, hanem vagy 6-7-et fotózott, ott kérdezgette, hogy melyiket szeretném, hogy átküldje, mire a háttérben álló Apukám azt mondja segítőkészen: "Mind nagyon jó, szerintem kérd azt, amelyiken mosolyogsz!"

Cs-vel meg is egyeztünk abban, hogy ezek a képek mennyire kitágítják majd udvarlása horizontját: "Fényes a hajad, gyönyörűek a szemeid, és olyan szépek a beleid!!"

Tegnap kisütötte a gyerek, hogy mekkora móka, ha kicsöppen a nyála a kőre (folyik az amúgy mindenhova), a mutatóujjával széthuzigálja, majd megpróbálja felnyalni. Nem lesz itt gond a takarítással.

2015. március 25., szerda

Tegnap voltam Pesten kapocsszedésen, és megérkezett a szövettan eredménye is. Ahogy a CT is mutatta, volt egy 1,5 centis daganat a Vater Papillában, és volt egy áttét az egyik nyirokcsomómban is, amit szintén kivettek két egészségessel együtt (emellett még egy halom más dolgot kirámoltak belőlem, de ezeket most nem sorolnám itt fel, maradjunk annyiban, hogy eléggé priceless két héttel a műtét után a családtól megtudni, hogy ja, amúgy a gyomrod alsó egyharmadát is kivették...). A sebész azzal bocsátott el, hogy szerinte ez az eredmény jó, és aminek kint kell lennie, az kikerült, és ez a lényeg. Ez mindenképpen bizakodásra ad okot.

Ez a nyirokcsomós téma annyira nem dobott fel, bár kivették, de ugye ami egyszer nyirokrendszerbe bekerült, az már ott cinkes. A sebész azt mondta, jelentkezzek onkológusnál, és ő fogja megmondani, hogy milyen utókezelést fogok kapni. Tegnap este felhívtunk egy családi ismerőst, aki radiológus, és megkértük, mondjon egy privát szakvéleményt, és úgy tűnik, ő fog tudni segíteni nekünk. Beutal egy PET-CT-re Húsvét utánra, mert oda mindenképpen el fognak küldeni, hogy megnézzék a nyirokcsomóimat, és ezzel az eredménnyel már tudok menni onkológushoz. Ajánlott is egy nagyon jó orvost Pesten. Ha szerencsém van, a CT jó eredményt hoz, de szerinte kb. 99%, hogy kemót fogok kapni.

Ez utóbbi hír nem vidámított meg, de úgy vagyok vele, hogy 1.) még semmi sem biztos, és addig nem is vagyok hajlandó idegesíteni magam rajta, 2.) a műtét előtt csak azt mondogattam magamnak, hogy ha ezt túlélem, mindegy mi jön, mindent végigcsinálok. Úgyhogy még kiderülhet, hogy tévedek, de úgy érzem, a nehezén már túl vagyok a műtéttel, és ha kemo is lesz, biztosan nem lesz könnyű, meg lehet nem lesz hajam, de ez is elmúlik egyszer. Amúgy meg mindig is bejött Sinead O'Connor frizurája.
 

Boldogság



2015. március 20., péntek

Megírtam a szöveget - csak ez nem az Oscar

A mûtét elôtt még otthon beszélgettünk Cs-vel, és kérdezte, hogy az egészségügyi nehézségeket leszámítva boldog vagyok-e. És a válasz igen volt, de azért egy ilyen esemény igazán ráébresztett arra, milyen szerencsés vagyok, és hálát adhatok az Égnek egy olyan szenzációs fickóért, mint Cs, a kisfiunkért, a családjainkért, a kitartó és támogató barátainkért - Értetek -, akik annyit hívtatok-írtatok (bearanyozta a napokat), meg azért, hogy ma süt a Nap, hogy a reggelihez volt felvágott is, és hogy ma végre újra utcai ruhába bújhatok 3,5 hét pizsama után, mert hazaengednek! Köszönöm!!!!!

2015. március 19., csütörtök

Ma reggel a professzor, aki mûtött, azt mondta, hogy elküld ultrahangra, és ha ott mindent rendben találnak, akkor lehet, hogy már a hétvégén hazaengednek! Sajnos aztán ma már nem találkoztam vele, de az uh jó lett. Az esti viziten pedig azt kérdezte az ügyeletes orvos, hogy ígéretnek ne vegyem még, de vajon ha holnap engednének ki, akkor a család értem tudna-e jönni? Huhuhúúúú!! Naná!!!! Holnap reggel beszélnek a proffal, és minden kiderül! Már alig várom, hogy magamhoz öleljem a kisfiamat!! :')

Ma egyébiránt medikus gyakorlaton vettem részt, aminek egész órán én voltam a témája. A kezdetektôl fogva levezettük az esetemet, hogy mik a tünetek, Colitis vs. Crohn, PSC, a mûtétem, mit hogy, hova varrtak, altatás, stb. Szerintem tök érdekes volt, még kérdeztem is, néha meg én is tippeltem, ha kérdezett valamit a gyakorlatvezetô orvos, rendesen élveztem. A végén az egyik medikus úgy búcsúzott el, hogy "maga egy nagyon edukált beteg!" :D Ma azt is megtudtam, hogy a mostani beavatkozás neve a Whipple-mûtét, és elismételték, hogy irtó bonyolult, mert csomó dolgot kivágnak, és nem egyértelmû az se, hogy aztán hogy drótoznak össze mindent odabenn, így aztán csak a legtapasztaltabb sebészek végezhetik. A doki lerajzolta, hogy mit hova kötöttek nálam konkrétan, úgyhogy jól el is kértem tôle a papírt, mondván, hadd legyen már before és after verzióm is (before-t még a sebész rajzolt, mikor legelôszôr jöttünk konzultációra).

2015. március 18., szerda

Egyszerûen nagyszerû hírek vannak, úgyhogy megint pötyögôt kell ragadnom!

Egyrészt kivették a nyakamba varrt kanült (még ezt is a nyakamba varrták!). Természetesen meg sem mozdulok a minimum 5 hallgatós nézôközönség hiányában, most is egy külföldi medika végezte a mûveletet (nagyon ügyesen egyébként, nem úgy, mint az a tavalyi gyakorlatos a szülészeten, aki úgy közelített a karom fele a vérvételes tûvel, hogy "jajjj, remeg a kezem!") Annyira multifunkciós vagyok, egyszer majd azt is elmondják rólam, milyen sokat tettem a magyarországi orvosképzés elôremozdításáért. Mondtam is Cs-nek, hogy miféle látogatási tilalom, hozzám minden második nap jönnek hallgatók, sôt, most már korábbi szobatársak is jöttek vissza látogatni, mikor kiszedték a kapcsaikat.

A doki elmagyarázta ma az újoncoknak, hogy a mûtétem a sebészet egyik csúcsa (itt kezdtem kihúzni magam), ettôl csak a transzplantációk a bonyolultabb mûtétek (nem bírom, hogy csak második legyek, pár év múlva visszajövök erre is).

A végére hagyom a legjobb hírt, olyan szép májfunkciós eredményeim lettek tegnap, hogy ilyenek 10 éve nem voltak!! Két érték majdnem normális! Ez azért óriási dolog, mert az altatós orvos mondta még a mûtét elôtt, hogy az is lehet, szerencsések leszünk, mert esetleg elnyom valamit a daganat, és ha ez megszûnik, az értékeim is javulni fognak. Még teljesen biztos nem lehetek a sikerben, de ez nagyon nagyon jó jel.

Ma már király napom van! Megyek is, csapok pár kört levezetésképp a folyosón, aztán rajzolok pár aránytalant! :)

2015. március 17., kedd

Látjátok feleim szümtükhel, remek napra ébredtünk! Ma már ehettem pépeset, egyre többet iszom, ha minden igaz, kiveszik a drain csöveket, és feloldották a látogatási tilalmat! Ez idô szerint három, azaz három célszemély tart ide, hogy elérjék az 5-6 közötti látogatási idôt! (Tudom, gagyizunk itt 50 fô helyett 3-al, de nálunk kisebb a csálád.) A sebem is szépen gyógyul, már amennyire ez szép lehet (26 kapcsom van, gyak. keresztbe vágtak), de ha hoztok be zsírkrétát, klassz mosolygó cápafejet rajzolok a hasamra.

Óh, majdnem elfelejtettem a best bestek sorában említeni, mekkora felemelô élmény volt tegnap egy hét mosdatva levés és lavóros cicamosdás után zuhanyozni!! 8)


2015. március 15., vasárnap

Továbbra is élek, és egyre jobban virulok! Igaz, egy hete nem ettem (most nemhogy kis kórházi tracta nincs, de semmilyen) infúzióval meg egy fehér tejszerû tápszerrel táplálnak, ami egyenesen a vénámba csöpög a nap 24 órájában. (Amúgy nem szaroztak a branülökkel a mûtôben, egyenesen a nyaki vénámba raktak csövet legalább 10 kivezetéssel, és az egészet odavarrták a vállamhoz. Csô!) Most már megihatok napi fél liter vizet, ami haladás, mert napi 2 decirôl indultunk. Pedig én akkora kacsa vagyok, hogy még a leves mellé is iszok, napi 2-3 liter víz simán bemegy. Ha szerettek, most megeresztitek a csapot, és jóízûen isztok a tiszteletemre egy nagy pohárral. :) Még 1-2 nap, és nem lesz korlátozás az italra, sôt enni is elkezdhetek.

Pár napja körözök is a folyosón, mint egy sas, és a legszebb, hogy este már én mondtam Boteknek telefonon az esti mesét. <3 Remekül szavalom Sün Balázst és az Arany Lacinak verset, lehet nyitok erre bizniszt, hogy betömködjem ezt a tátongó piaci rést, a bárányok számolgatása a múlté!

2015. március 13., péntek

Tegnap lehoztak az intenzívrôl, és már sokkal jobban érzem magam, sétálgatok is, meg azért nem mindegy, hogy hány csô lóg az emberbôl...

Hétfôn a mûtôben ott feküdtem kiterítve, mikor odaállt a fejem fölé az altatósorvos, megfogta az arcom két oldalról, és azt mondta, "Mi beleadunk 100%-ot, maga is adjon bele 100%-ot, és akkor rendben lesz minden!!" Hú, hát nekem ez olyan sokat jelentett! Olyan kiváló, felkészült és emberséges orvosok, mûtôsök, ápolók vesznek itt körül, csak dicsérni tudok mindenkit.
A mûtét után tök jól ébredtem, nem fájtam, és az eredmények is nagyon bíztatóan alakultak (azóta is!), két nap után már az anesztes orvos mondta, hogy most már igazán nyugodjak meg, túl vagyunk a kritikus idôszakon. Természetesen megkérdeztem tôle, hogy milyenek látta a májamat, mire azt mondta "tudtam, hogy meg fogja kérdezni, úgyhogy lefotóztam magának!" Ide most nem raknám ki a képet, de megegyeztünk abban, hogy sokkal jobban néz ki, mint amire számítottunk.

Egyelőre nem tudom, hogy milyen lesz a szövettan, ill. bármit az utókezelésrôl, de nem is érdekel, túléltem, és csak ez a fontos! Még egyszer nagyon köszönjük az imákat és sok ránk gondolást!!

2015. március 8., vasárnap

A következő pár nap mottója!

Miután pénteken az anesztes levezetett halálig, az idegtôl szombaton egész napos epegörcsöm plusz egész hétvégés migrénes fejfájásom volt. Ma viszont kezdôdik az igazi buli! 



2015. március 6., péntek

Beosztottak hétfôre! Én leszek az elsô, az kb. fél 9-9 körüli kezdés, és aznapra abba a mûtôbe mást nem is terveztek be. Ennek a beosztásnak elôször nagyon örültem, aztán bejött az altatós orvos. Azt mondta, minimum 2-3 órás mûtétre számítsunk, de elôre el se tudják még képzelni, mennyi idô lesz. (Cs és Anya idejönnek a portára, hogy tudjanak utána beszélni az orvossal.) Nem is a mûtét, hanem az utána következő 48-72 óra lesz a legkritikusabb. Ott elmondta, hogy kb. mettôl meddig terjedôen mik léphetnek fel, de én azt ide le nem írom... Elég megemészteni az információt.

2015. március 5., csütörtök

Holnap se mûtenek, szerteszéjjel vagyok bukva. :( Még egy nyavalyás hétvége itt... Eddig másfél hét a semmire a családom nélkül. Itt csak akkor lehet biztos az ember abban, hogy végre ôt mûtik, ha már tolják a mûtôbe, és az ô ágya gurul a leggyorsabban.

2015. március 4., szerda

Bréking! Móricz Zsigmonddal találkoztam az imént az étkezdében. Jól megegyeztünk abban, mennyivel jobb volna, ha az édes teás kútból sör folyna.

Kis kórházi tracta vonalon szeretném bemutatni a mai ebéd egyik felejthetetlen állomását:


Ennek ellenpontjaként ezúton is köszönöm Anyukámnak (hello Anya! :)) a házikosztot, aki kérésemnek eleget téve, hogy csak egy szelet rántotthúst küldjön, biztos ami biztos alapon kirántott egy egész csirkemellet, és csomagolt még mellé két sült csirkecombot egy fél lábas rizzsel, uborkával, meg fél tepsi Rákóczi túróst.

Mai hírek. Bejött hozzám az orvos, és beszélgettünk. Azt mondta, nem azért tologatnak (apropó, ma új szobát is kaptam soksok lakótárssal), mert nem empátikussak, hanem mert esetemben több csillagnak kell együttállnia: intenzíves hely, plazmaferezises kollégák jelenléte. Ráadásul kiszúrta, hogy a protrombin értékem 55, holott 100-nak kéne lennie, és ez a véralvadással van összefüggésben. Úgyhogy most K-vitamint kapok pár napig, hogy turbózzanak kicsit (Konakiont, egész pontosan - most átélhetem, amit a gyerek, neki is ezt kellett adni, elég ratyi az íze). Azt mondja, 1-2 nappal csak nyerhetek. Mûtét leghamarabb pénteken, vagy esetleg hétfôn. Jó lenne az elôbbit megcsípni. Azt is mondta, hogy rizikó tekintetében a mûtét és az azutáni egy hét, de leginkább az elsô 1-2 nap a kritikus. Ide is koncentráljatok majd némi imát légyszi. :) És nagyon-nagyon hálásan köszönöm az eddigieket ima, rágondolás, ráolvasás stb. formájában!!
Még azt is mondta a doki, hogy az, hogy utána nem kaphatok 5 évig új májat, nem ennyire fekete-fehér választóvonal, attól is függ pl. hogy mit mutat majd a szövettan. De szerintem ez tök jó hír.

Végül, biztos sokakat izgalomban tart még a zöld vizsgálat eredménye és a kesztyûbe dudálás is. Utóbbira érkezett egy olyan megfejtés, hogy ez biztos az X-faktorral lehet kapcsolatban, és lehet akkor kell majd énekelni, mikor tolnak a mûtôbe. A zöld vizsgálat meg harmadjára se sikerült, pedig ma két gépre is rákapcsoltak, a tízmilliós szuperkomputerre, meg a régire, amit állítólag még Noé hozott a bárkáján. Mindkettôt sikerült lefagyasztanom, de állítólag nem az én készülékemben van a hiba, talán szoftverfrissítés kéne nekik. Üldöz az informatika...

2015. március 3., kedd

Nos, nem kerültem fel a holnapi listára se, gondolom, holnap majd újra próbálkozunk, ezúttal csütörtökre. Egyszer csak megunják, hogy ingyen eszem itt a nép kenyerét...

A tegnapi vizsgálat másodjára is befuccsolt, úgyhogy ma megint próbálkozunk, és azt az ígéretet kaptam, hogy holnapra megpróbálnak beosztani mûtétre. Egyelőre nem élem bele magam, van itt egy olyan asszony, akit kétszer is beosztottak már, és kétszer eltolták a mûtétet, pedig másodjára már épp a lábát fáslizták, mikor közölték vele, hogy mégse lesz semmi. A slusszpoén, hogy a családi szokásaikhoz híven 50, azaz ötven rokon indult útnak Pestre Gyöngyösrôl, hogy a portán szurkoljanak neki, vejek, menyek, testvérek, gyerekek...

A mai program nálam a kesztyûbe dudálás. Hoztak egy gumikesztyût szívószállal a végén, ezt kell fújogatnom óránként párszor, "a mûtétre való felkészülésként", mert ôk úgy hallották, mindenképpen megprôbálnak holnapra beosztani. Nyugtat a tudat, hogy ha esetleg meggyógyítani nem is tudnak, lehet még belôlem cirkuszi bohóc vagy vásári lufiárus.

2015. március 2., hétfő

Az orvos barátok a legveszedelmesebbek, ôk aztán nem kertelnek holmi talmi reménykeltés céljából. "Sajnos a legrosszabb forgatókönyv jött be, de azért szurkolunk..." Mondjuk mondtam is Öcsémnek, hogy tulajdonképpen szerencsés vagyok, mert az orvosokon kívül eddig senki nem akart még temetni, mire nevetve azt mondta, hogy azokkal meg ne foglalkozzak, úgyse értenek hozzá.

Viszont a mai érdekesség a tudomány és technika világából, hogy ma elvégeztek rajtam egy különleges vizsgálatot az intenzíven. Egy kis érintôképernyôs kütyün kiszámították testsúly és magasság alapján, hogy mennyi sötétzöld kontrasztanyagot kell befecskendezni a vénámba, meg kaptam az ujjamra egy kis szilikon gyûszût. A kontrasztanyag kiválik a májban, és a gép kimutatja, hogy hány egészséges májsejtem van. És az eredmény... Tádááám... Hát az nincs, mert a gép R2D2 módjára toporgott egy darabig egy helyben, aztán füstölve kiégett. Na jó, csak viccelek, valamiért nem érzékelte, hogy beadták a kontrasztanyagot, állítólag néha van ilyen, délben vissza kell mennem ismétlésre, ha már a reggeli adag kiürült.

2015. március 1., vasárnap

Kinézek a szoba ablakán. Az utcára néz, a szemközti oldalon egy gyógyászati segédeszköz bolt, a Filléres Üzlet és a Lecsó vegyeskereskedés elôtt egy buszmegállóban egy ember áll. Jön egy busz. Nem az övé.

Pontosan ugyanannyi jelentôsége van számára annak, hogy milyen busz jött, hogy valaki nézi az ablakból, hogy miért nézi, és hogy az az illetô milyen buszra vár, mint annak, aki nézi.