"Ikrekkel végzett szisztematikus ultrahangos megfigyelések demonstrálják a legmeggyőzőbb módon az interaktív viselkedést. Közülük is kiemelkedik Alessandra Piontelli (1992) megfigyeléssorozata. Munkájáról külön fejezetben lesz részletesen szó, most egy-két megfigyeléséből idézünk: Lucáról és Aliciáról van szó, akik viselkedését órákon keresztül rendszeresen megfigyelte. Jellemző volt, hogy az ikrek gyakran és gyengéden érintkeztek egymással az életterüket elválasztó membrán mentén. A 20. hét tájékán a fiatalember nagyon aktív és éber, míg a kisasszony csendes és szendergő volt. A fiú szabályos időközönként a membránhoz ment, és felébresztette a testvérét, aki minden egyes alkalommal reagált rá. Mielőtt mind a ketten saját külön tevékenységbe kezdtek volna, a fejüket és az arcukat  egymáshoz dörzsölték, megpuszilták egymást, megsimogatták egymás arcát, összeérintették a lábukat. Piontelli barátságos ikreknek nevezte el őket. Kapcsolatuknak az a minősége, ami így a 20. hét körül kialakult, a születésük után is megmaradt. Egy év elteltével járni tudtak, elkezdtek beszélni, és nagyon sok időt töltöttek egymással. Legkedveltebb játékuk az volt, hogy a szobafüggöny két oldalán helyezkedtek el, amit aztán pont úgy és arra használtak, mint anyjuk pocakjában az életterüket elválasztó membránt. Luca elhúzta a függönyt, Alicia, aki a függőny mögött állt, kidugta a fejét, és nagy kacagások közepette éppúgy simogatni kezdték egymást, mint azt az anyaméhben is tették." /Hidas-Raffai-Vollner: Lelki köldökzsinór/

Flow

Nagyon szerethettem Anyám hasában lenni. Mikor életemben először merültem tengerben, és felnéztem a felszínre 5 méterről, látva a nap fehér kerekét, víz alatt játszó, hullámzó sugarait, a kifújt levegőm felszálló buborékai között elúszó kis halakat, úgy éreztem, hazaértem.