2015. február 27., péntek

Ma a viziten bedobták, hogy megpróbálnak felvenni a hétfôi mûtétesek közé, amit befosással vegyes örömmel vettem tudomásul. Amúgy igazából örülnék, ha túl lennék már rajta, semmi értelme nincs itt várni, távol a családtól. Aztán jól letörtek, mert nem osztott be a bizottság hétfôre (itt minden délután egy bizottság dönt arról, hogy másnap kit és milyen sorrendben mûtenek, HA ezt nem borítja fel beérkezô szerv). Mivel a dokim kedden szakrendel, leghamarabb csak szerdára van esélyem. :((

Ráadásul látogatási tilalom van, így aztán igazán szanatóriumi magányban tengetjük a napokat. Olyan arcok vannak itt, hú, tisztára Thomas Mann Varázshegyében érezhetem magam, transzplantosok, többszörös rákbetegek, elfuserált mûtétesek, igazi feketeöves liga. A szobatársam normál arc, ô csak egy sima epehólyag-mûtéttel van bent, ráadásul balett-táncos volt 25 évig az Operaházban, aztán a Magyar Táncmûvészeti Fôiskola tanára lett. Fel is csillant a szemem, és elmeséltem neki, hogy voltam a New York-i School of American Ballet egy próbáján anno.

A kaja igen gyér, vacsorára egy zsemle macisajttal, haggyálmá, gyorsan küldettem is be magamnak kiegtápot, nem szándékszom legalább a mûtétig a maradék 48 kilómból leadni. Hosszú még az idô szerdáig (ha...). Hjajjj, igyekszem nem letörni és nyavalyogni. 

2015. február 25., szerda

Ma déltájban elfoglaltam a lakosztályomat, egészen kellemes, kétágyas szoba. Van netem, a mûtétig lesz is, ill. utána majd akkor, ha visszahoznak az osztályra. A kettô között Cs-tôl lehet érdeklôdni. Egyébiránt nagyon jól esik, hogy sokan írtok, és nem zavar senki, ha nem jó, késôbb válaszolok.

Sajnos úgy néz ki, hogy a héten nem mûtenek meg, nem lesz hely az ITO-n (állítólag tegnap lett egy donor, és egész éjjel operáltak, ma meg vagy öt embert transzplantáltak ennek köszönhetôen - nyilván ôk élveznek elsôbbséget, a szerv nem vár), ráadásul vért is rendelnek nekem a biztonság kedvéért, annak is kell majd 1-2 nap. Türelemre intettek. Most amúgy egész jó passzban vagyok. A dokimat nagyon dicséri mindenki, azt mondják, a legjobb kezekben leszek, ô nagyon profi.

Külön öröm, hogy az is ki fog derülni hamarosan, bennem van-e az a bizonyos X, úgyhogy maradjatok velünk!


2015. február 20., péntek

Műthető vagyok! A daganat 1,5-2 centis, ami kicsinek számít, ez jó, időben kaptuk el. A legjobban attól félnek, hogy a májam nem fogja bírni a műtétet, de azzal biztattak, hogy ha annyira rosszak lennének az esélyek, akkor be sem vállalnák, ill. hogy ez egy májközpont, úgyhogy ettől jobban kb. sehol sem értenének ahhoz Magyarországon, hogy egy esetleg felmerülő ilyen gondot hogyan kell kezelni. Szerdán fekszem be, és amint felszabadul egy hely az intenzíven, megműtenek.

2015. február 18., szerda

Ez az őrült ember megkérte a kezemet!! Imádom!!!! <3 Mondtam neki, hogy most már csak túlélem, és akkor igazán nagy szarban lesz. Nyáron esküvő. :D
 

2015. február 17., kedd

Ha Isten velünk, ki ellenünk? (Róm 8,31-32)

A most köv. posztban újfent egészségügyi dolgokról írok, elég részletekbe menően. Ez a két mondat egy kis alert lenne, hogy nem muszáj elolvasni, ha valakit ez esetleg felkavarna.

Múlt hét kedden kaptuk meg a biopszia eredményét, amit az ERCP-kor vettek. Sajnos találtak nálam egy rosszindulatú daganatot a patkóbélben (egész pontosan a Vater-papilla nevű részen). Emiatt ma Pesten voltunk a SOTE Transzplantációs és Sebészeti Klinikán, hogy véleményezzék az állapotomat. A helyzet az, hogy a daganat első pillantásra UH alapján kicsinek tűnik (kb. talán 1,5 centis), de CT nélkül még nem tudják megmondani, pontosan mekkora. Vagyis ha minden igaz, akkor időben el lehet kapni, viszont nagyon rossz helyen van. Azon a részen fut össze az epevezeték és a hasnyálmirigy-vezeték, ezért egyelőre nem tudják, hogy nem terjedt-e ki a hasnyálmirigyre is. Pénteken megyek vissza CT-re és egyéb szűrésekre. Akkor fogják megmondani, hogy műthető-e a dolog (mert ha pl. érintene egy artériát a daganat, akkor a műtéttel csak szórnák, és akkor nem vállalják). Nyilván mondanom se kell, hogy B terv nincs. Muszáj mennie.

Ha a CT OK, akkor jövő szerdán fekszek be Pesten a Klinikára, és további vizsgálatokat követően amint van hely az intenzíven, megműtenek. Sajnos a fentiek miatt nagyműtétre készülnek, és ami a további probléma, hogy a műtétnek magas a rizikója a májam miatt, mert a beavatkozás megterhelheti annyira, hogy májelégtelenség lép fel. Ha minden igaz, akkor a laborok és egyebek alapján annyira nem áll rosszul a szénám, meg meg is tesznek mindent, csak hát mindenre fel kell készíteniük. Ha a májam felmondja a szolgálatot, akkor megintcsak nincs B terv. Más esetekben csinálnának egy sürgősségi transzplantot, de ez az én esetemben megint csak szórná a rákot, nem lehet (mellesleg ez azt is jelenti, hogy ha ezen túl leszünk, akkor transzplantálni leghamarabb akkor lehet majd a májam, ha 5 év múlva gyógyultnak nyilvánítanak). Ebből a szempontból a műtét, és legalább az utána lévő egy hét lesz kritikus. Amúgy minimum két hetet leszek bent.

Nehéz a fentieket kommentálnom, a mai konzultáció alapján még sokáig abban a zsibbadt állapotban voltam, amikor nem fájt annyira az igazság, egészen addig, míg itthon a karomba nem vettem a kisfiamat. Az elmúlt fél évben, úgy érzem (ami, mint kiderült, csak a bemelegítés volt), sokkal közelebb kerültem Istenhez, és imádkozás közben valamiért már napokkal a biopszia előtt éreztem, hogy ez lesz az eredmény. Szeretnék hinni abban, hogy azért kaptam ezt a feladatot, hogy megmutathassam, ezt is meg lehet csinálni, ki kell tartani, Isten bármire képes, bármire. Nem lehet véletlen, hogy megadta nekünk ezt a gyereket, nem nőhet fel, nem fog anya nélkül felnőni, én, Mi feladatot kaptunk, a legnagyobbat, amit nem akarok félbehagyni. "Nekem itt van dolgom, nekem itt vannak álmaim..."* Nincs B terv. Mennie kell. Imádkozzatok értünk légyszi.

Tisztában vagyok vele, hogy a blog egy publikus dolog, és ezzel együtt nem titok, és nem is haragszom meg, ha elmondjátok a fentieket másoknak. De abból meg még kevésbé lehet baj, ha nem.

* Presser G.-Sztevanovity D. - A padlás: Fényév távolság

2015. február 9., hétfő

A gyerek ma úgy döntött, hogy leszáll alvás közben a kanapéról, csak nem nyílt ki az ejtőernyője. Átestünk a tűzkeresztségen, koppant egy nagyot a Bogárka.

Vasárnap meglátogattak minket Cs tesójáék, és a férje nagyon nagy könyvmoly. Na vajon mivel lepett meg? Elhozta Jo Nesbø teljes Harry Hole sorozatát... De nyugtatott, hogy ne izguljak, a Police volt a legeslegeslegdurvább, a többi az nem ennyire brutál.

2015. február 7., szombat

Végigolvastam a Police-t. Jo Nesbø kap egy csillagos ötöst, amiért ilyen mesterien szövi a szálakat, és jó stílusban ír, de az holt biztos, hogy én tőle soha többé semmit nem olvasok, bevallom, alávaló kis nyúlbéla vagyok, ezek az idegölő sztorik nem az én lelkivilágomnak valók. Most viszont már végre nyugodtan alhatok! Ja nem, hajnal 1-kor megérkezik haza Cs. Juhúúúúúúúúúúú!!!

2015. február 6., péntek

Szenvedélyek viharában

Ma rájöttem arra, hogy ha egykilós kiszerelésben veszem a Haribo gumimacikat, akkor csak 2000 Ft/kg az ára, míg a kis kiszerelésben 2500 Ft/kg. Mit volt mit tenni, hazahoztam egy nagy zacskósat. De azt még én is tudom, hogy ez egy nagyon veszélyes üzem, csak így, egy kilónyi gumimedvével szemezni minden egyes ártatlan napomon, úgyhogy kiforraltam egy ördögi tervet. Kis zacskókba kiporcióztam 10-10 dekákat konyhamérlegen, lett 9 csinos kis zacskó (a tizedik deka az osztozkodás véráldozata lett sajnos), és meghagytam Cs anyukájának, hogy dugja el a zacsikat, és úgy vegyen elő belőle, hogy két zacskó között teljen el 3-3 nap. Azon még gondolkodom, milyen egyéb rendelkezéseket illesszünk a szabályzatba vészhelyzeti pánik és a hirtelen elhalálozás nyomán történő öröklés esetére. Épp a végére értem a porciózásnak, és tiszta lelkiismerettel ültem neki ebédelni, mikor becsengettek, és Cs nagybátyja jött. Csak beugrott most, hogy Debrecenben járt, és hozott nekem egy doboz gumicukrot. Nincs rajta, hogy milyen kiszerelés, jajmilesz, jajmilesz.

2015. február 3., kedd

Könyvajánló

A kórházban eltöltött napsütéses órák száma miatt megszaladtam az olvasmányaimmal, többek között rengeteg krimit olvastam. Anyukám kerek szemekkel meg is kérdezte, mióta szeretem az ilyet, mindig is tele gatyával kapcsoltunk el családilag, ha ilyet adott a tévé. Nos, eddig oroszlánszívvel kacagtam a Sors szemébe, míg el nem jutottam Jo Nesbø Police c. könyvéhez. Ez a csávó egy vadállat, egy rohadék zseni, olyan mesterien szövi a szálakat, olyan betegek a figurái és olyan erővel jeleníti meg az eseményeket, hogy már úgy a 150. oldal óta (összesen 510 van) azon stresszelem magam, hogy ezt nagyon le kéne tenni, mielőtt vagy a szívroham visz el kb. minden fejezetnél, vagy a sorozatgyilkos. Aztán mégis minden nap megint a kezembe veszem, de szigorúan nappal, ha lehet. Szemét Jo Nesbø!!!!
 
Mivel Cs hamarosan hazajön, gondoltam, ideje tataroztatni magam kicsit, el is mentem fodrászhoz. Szerintem annyira jól sikerült a dolog, hogy tyúkszaros kis életem kb. legeslegelső selfie-jére ragadtattam magam ma a tükör előtt. Mutatom:


2015. február 1., vasárnap

Cs elutazott két hétre Amerikába, úgyhogy most minden nap skype-on nézi, ahogy a gyerek játék közben a lábait csapkodva Michael Flatley-zik a játszószőnyegen, meg megpróbálja fogak nélkül kiharapni a fejénél kétszer nagyobb jógalabdát. Nálam az előző előző előző előző poszthoz kapcsolódóan pedig az a helyzet, hogy az ERCP amúgy az eddigiekhez képest a legrövidebbre sikerült, 15 perc alatt megvolt. Már viccelődtem is, hogy annyira jó volt, hogy jövök a jövő héten is, míg aztán benn nem tartottak. Ugyanis nemhogy nem javultak az eredményeim, de úgy begyulladtak az epeutak, hogy totál sárga lettem vagy másfél hétre. Hívjatok farsangolni, megyek kínainak.