2014. április 2., szerda

Előre is exhumálom* magam, amiért a blog mostanában kezd olyanná válni, mintha az állapotos Bálint gazda szövegezné... de hátha feldob Titeket, hogy a mai poszt kedvéért még Nigella Lawsonnal** is sikerült találkoznia. Megsütöttem ugyanis életem első kovászos kenyerét:


Pont olyan lett a belseje, mint azoknak a puha, levegős gyökérkenyereknek, amit frissen sülve lehet kapni, vagy jó éttermekben szeletelve várakozás idejére tesznek eléd házi vajjal és krémekkel. Mmmm... De az igazán jó, hogy a legjobb pillanat az volt, mikor a recept szerint kellett (amúgy csak 2-2 percekre) gyúrni és hajtogatni a tésztát. Na, akkor akkora flow jött rám, meg hú, olyan felnőttnek kezdtem érezni magam :)), hogy én kenyeret sütök!! Kenyeret dagasztani meg sütni (és totál felesleges lenne megvenni hozzá a kenyérsütő masinát) az olyan pozitív dolog, tényleg, létrehozol valami elemit a lisztből meg a vízből, stb... Már láttam magam előtt, hogy milyen poén lenne brahiból áthívni pár kattant gasztrobuzi ismerőst (igen, lszi mindenki vegye magára, akinek inge), és velük együtt sütni kenyeret meg pizzát - amolyan ki-ki a magáét, csináljuk együtt alapokon, meg úgy az együttlét kedvéért.

Itt közben az is az eszembe jutott, hogy ááá, tehát a kovásztól van olyan jellegzetes szag a sütödékben (a mi kovászunkat Cs szeretettel nevelgeti-etetgeti már hetek óta), és hogy milyen jó is ez a szag, és én amúgy is mennyire szeretek egy csomó szagot. Egy pár azokból, ami most az eszembe jut:
- kenyérillat és sütödék
- földszag
- dohszag az egyik nagyimék kocsiszínjében, meg a másik nagyimék belvárosi lépcsőházában
- könyv- és könyvtárszag
- benzinszag
- a bőr illata (állati bőr - Apukám ugyanis bőrszobrokat és képeket készít, és ez gyerekkorom egyik meghatározó élménye, de kb. mindenben szeretem, kabátban, övben, táskában is)
- és itt ezt majd még folytatom, mert amúgy baromi hosszú a sor, csak most épp ennyi jutott az eszembe.

Közben nőnek a palántok is, bár ma ezt a képet kaptam egy piacon járó ismerőstől, amitől azért kissé elsápadtam:


Nem tudom, hogy mikor ültették ezeket a rutinos piaci nagyik, és hogy mit tudhatnak, de szerintem tuti valami gyorsítóval kezelték őket, ne dőljetek be nekik!! Magról vetni a menő! Yolo!

* jó-jó, csak viccelek
** nemszeretem

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése