Vérgasztroblogger módjára idelinkelem Nektek a príma fonott kalács receptjét és egy kisvideót a négyes és hatos fonásról. (Jómájó, tudom, miért nem ünnep előtt, de attól még finom!) Aki hozzám hasonlóan legszívesebben letépné az arcát Péter Annáék videós modoroskodásától, annak javaslom, vegye le a hangot és takarja ki a képernyő jobb felét videózás közben. De azért szépen megfonják azt a kalácsot, na! Nálunk ilyen lett életünk legelső hatosfonata. :)

Ez évben is gyártottam főtt tojásból szkafanderes csirkéket meg büntető arcú gengszternyulakat főtt borsszemmel és répaorral, de olyan rusnyák lettek, hogy Donnie Darko sírva kérné el a receptet.

Rettenetesen le vagyok maradva az e-mailes válaszadásokkal, és ezért mindenkitől elnézést kérek! A hazaérkezés óta elmerültem a családi életben, és eléggé erőlködve, de próbálok visszatalálni az átlagéletbe, így három héttel a műtét után. A csodálatos, hogy Botrobot mindig olyan visongatással egybekötött kacajokkal üdvözöl, ha meglát, hogy már attól kisüt a Nap, és tegnap megkaptam tőle életem első pusziját is! <3 Feküdtem a játszószőnyegén (és épp a kisautójával játszottam, höhö), mikor nagy elánnal, mosolyogva odakúszott, és nyitott szájjal rácuppant az arcomra, kétszer is. Mondjuk nem úgy cuppant, de kellően nyálas lettem. :D Ami örömöt okoz még, hogy volt pár nap igazi, tavaszias időnk, és egyre szépül a kert: bújnak a tavaly ültetett virágok, tegnap elvetettük a zöldségmagokat szabadföldbe, és a konyhában szépen növekednek a paradicsompalántáim. (Sajnos tavaly épp sürgős összeroppannivalóm akadt, így nem tudtam megírni, milyen szép termésünk lett. Ez kb. a "nem tudtam, hogy lehetetlen, ezért megcsináltam"-kategória volt, tekintve, hogy életünkben nem termeltünk még kerti zöldségeket.) Pár hepinesz fotó:

Gyakorlunk a Húsvétra - négyesfonat

Szőrös törpenárcisz

Sikongat, ha könyvet lát. :)

Fizikálisan amúgy rettenetesen romon érzem magam, fáj a cápaharapásom, fájok belül, és mivel nem bírok rendesen kihúzott háttal lenni, a gerincem is kínoz. Így aztán minden nap beveszek egy fájdalomcsillapítót, ami nem tudom, normális-e még ennyi idővel a műtét után. Közben meg türelmetlen vagyok, mint állat, mennék már, minden olyan hétköznapi dolgot - mint pl. főzés, takarítás - olyan örömmel végeznék, úgy érezném, végre normálisan élek és funkcionálok. A család meg folyton letol, hogy nem pihenek eleget, és szerintük így is túlteljesítek ahhoz képest, hogy csak pár hete műtöttek. Tudom én, hogy lesz ez jobb is, csak kicsit már zavar, hogy több, mint fél éve mondogatom ezt magamnak.

A minap életemben először megkérdezték tőlem egy boltban, hogy "És... mikorra várod?" Utána azonnal az eszembe jutott, milyen gonosz tréfát lehetne űzni a szegény páciensekkel, ha halálra vált arccal azt válaszolnám: "Nem vagyok terhes" vagy csak "Ezt hogy érted?"

No de, gonoszkodást félretéve kívánok kedves mindnyájótoknak áldott, boldog Húsvétot és remek pillanatokat a szeretteitekkel, a hármónk, valamint a gengszter nyulak, az "ó de helyes hóember!" (á la Cs), a szkafanderes csirkék és életem első húsvéti kalácsa nevében.