2014. április 13., vasárnap

Fent-lent, inkább fent

Pénteken mi voltunk az élet császárai - amúgy most is -, mikor a nőgyógyász elvégezte a kötelező ultrahangot, és a visszafogott stílusától szokatlan lelkesedéssel mondta, hogy "gyönyörűen fejlődik a baba!!" Kedden fogom tölteni a 24. hetet, és innentől kezdve már nem magzatról, hanem gyermekről beszélnek az orvosok, vagyis ha mostantól kezdve neadjisten elindulna a szülés, akkor az már koraszülésnek számítana, nem pedig vetélésnek, vagyis sok-sok segítséggel lenne esélye a babának az életben maradásra. A magándokim - akiről mindjárt írok keveset, mert most váltottam - felírt nekem a biztonság kedvéért egy tüdőérlelő hormoninjekciót, amit csak abban a vészhelyzetben adnának be, ha beindulna valami. Annak ellenére, hogy az orvosok szerint a betegségeim sajnos hajlamosítanak a koraszülésre és a terhességi toxémiára is, én érzem, hogy nem lesz itt gond, és szépen kihordom ezt a boxbajnokot, aki még éjfélkor is akrobatát játszik odabent (na, ez baromi jó érzés! :)). Amúgy ő most kb. 600 gr és 30 centi, már fele, vagy több mint a fele a szokásos születési hossznak! :) Már csak híznia kell, mint egy kis malacnak. Mindenesetre minden hét ajándék, és igazán nem panaszkodhatok, mert eddig tényleg minden annyira simán ment, még csak hányós se voltam. Eddig összesen 1-1,5 kg-t sikerült híznom, és az utóbbi hetekben kezdek feltűnően megpocakosodoni.
Doki: egy ismerős révén kiderült, hogy a magán nődoki, akihez jártam, épp összerúgta a port a Klinikán a főproffal, majd felmondott, így sürgősen másik orvos után kellett néznem. Lelkileg nem volt nagy törés, mert nem találtam szakmailag elég alaposnak, és végig aggályoskodtam a választás helyességét illetően. Ajánlásra végül visszamentem ahhoz a nőhöz, akihez korábban is jártam, és szerencsére el is vállalt. A hozzáállás minősége már az első alkalommal lenyűgözött minket. Minden papíromat részletesen átolvasta, és (sajnos) több ponton megkérdőjelezte a belgyógyászom gyógyszeradagolását. Pl. azt mondta, és azon nyomban egy tanulmányt is előhúzott rá, hogy az Imuran - aminek a belgyógyász megemelte az adagját, mondván, hogy az terhességben abszolút nem árt - kimutatottan káros lehet a magzatra, különösen az első 12 hétben, szoptatni pedig egyenesen tilos mellette, míg a szteroid biztonsággal szedhető. Tehát kb. pont fordítva, mint ahogy a belgyógyász mondta. Nagyjából az van, hogy az első 12 hetet megúsztuk, és most kisebb a kockázat, így nem változtatna már a nőgyógyász se rajta, de basszus, kárt is okozhattunk volna! De szoptatni így se lesz javallott, hacsak abba nem hagyom ezt a gyógyszert. Én meg ugyan minden ilyen ellenvéleménnyel oda-vissza megyek az orvosok között, mint egy elcseszett postás, de most hogy döntsem el laikus létemre, hogy kinek van igaza?? Ez így nagyon nehéz! Szerencsére a nőgyógyász megígérte, hogy megkeresi majd a belgyógyászomat, és konzultálnak. Végre!! A másik nagy kérdés a szülés. Itt is eltérnek a vélemények, hogy most akkor természetesen vagy császárral kéne-e nekem, melyiket bírom majd jobban. Erről is egyeztetniük kell majd.

Annál is inkább izgat a kérdés, hogy azt hiszem, megint eltört egy bordám. A tavalyihoz képest még egy kattanást se hallottam, hanem egyszer csak feltűnt tegnapelőtt este, hogy fáj a bal oldalam az egyik lengőbordám magasságában. Ma reggelre annyira felerősödött a fájdalom, hogy minden levegővétel és mozdulat fáj. Azt hiszem, holnap fel kell hívnom valamelyik orvost, hogy megnézzenek. Bár semmit se tudnak a bordatöréssel csinálni, vizsgálat nélkül úgyse hiszi el nekem senki se puszira, hogy ez az (bár kiderülne, hogy csak becsípődött!!!). Engem amúgy nem is az aggaszt, hogy ez most így meglehetősen szar élmény, hanem hogy hogy fogom megszülni a gyereket, ha azt mondják, legyen természetes szülés...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése