A palánták mellett szeretném azt is elújságolni, hogy a terheléses vércukor eredményem nagyszerű lett! Ennek azért is örülök, mert sajnos két cukorbeteg is van a családban, és kicsit izgultam. Viszont vettek vért májfunkciókra is, amiktől az OTI-s körzeti orvosom el is sápadt azonnal. Hát mondom, mihez képest magasak? Előszedtük az egy hónappal ezelőttieket, és kiderült, hogy még javultak is, höhö.

Kémeim (egy régi nagyon kedves ismerős a Klinikáról) pedig jelentették, hogy az új magán nőgyógyászom felhívta a belgyógyászomat (VÉÉÉÉÉGREEE!!!!), és beszéltek a gyógyszerekről, meg neki is elújságolta, hogy milyen szépen fejlődik a pöttöm. Állítólag az ismerősömnek azt mondta, hogy mindenképpen császár lesz (mármint a szülés módja, nem a doki). Jövő héten fogom én is felhívni a dokit, és akkor gondolom, majd nekem is mondja ezeket... nekem még azt se volt alkalmam említeni neki, hogy eltört a bordám (de már csak akkor fáj, ha nevetek, wehhe). Megmondom őszintén, hogy egy ilyen törés után engem megnyugtat a császár gondolata, nem lett volna túl menő szülés után még esetleg azért feküdni, mert az erőlködéstől még csontjaim is törnek.