2013. április 19., péntek

Benny Hillre kapcsoltam a tévében, és rájöttem, hogy a lakótársamnak PONTOSAN ugyanilyen gesztusai voltak. És szemüvege. :D

Az utóbbi időben csak életem fontos mérföldköveit örökítettem meg a blogban, így ma elmesélem, hogy új zoknikat vásároltam. Ez itt a reklám helye.

Az kegyetlen amerikai lét alatt szitásra hajtottam az összes szittya magyar zoknimat, a kint vásároltak meg rendre totális csődnek bizonyultak (gumit tesznek bele, hö). Itthon elindultam vadászni. Pár bolt végigjárása után - 100% pamut sehol sincs - minden reményem a J. Pressbe vetettem. "Sajnos nőiben nincsen 100%-os pamutzoknink." "???????" A végére próbából megvettem az űberdivatos bambuszosat, és azt kell mondanom, hogy 62% bambusz, 22% pamut, 12% poliamid, 4% elasztán (Made in China) = kifejezetten kényelmes viselet.
De szomorúan megállapítottam, hogy amerikanizálódunk. Mocskos műanyagzoknis kapitalizmus!! Vigyázzatok!!

2013. április 9., kedd

Nah, visszatértem, mint Bobby Ewing a zuhany alól.

2013. április 3., szerda

Az utóbbi hetek izgalmai azt az abszurd helyzetet hozták elő, hogy mostanság csak azokra a borzalmas zenékre tudok csak kikapcsolni igazán, amikkel a tavalyi búvártúrán az oktató Magyarországtól Horvátországig pusztította az agysejtjeinket. Például ezzel. Fúú, meg ezzel. Két CD, egy hétig. Ne is fáradjatok azzal, hogy idekommentelitek, hogy ez egy rakás szar. Mégse kapcsolom el sose.

2013. április 2., kedd

Jövő hétfőn kisműtét

A következő beszélgetés zajlott le a rendelőben:
Doki: Akkor megcsináljuk a beavatkozást. Jövő hétfőn tudna jönni?
T: Ööö, nem lehetne egy héttel később?
Doki: Hát megoldható, akkor a jövő héten jöjjön be előtte még egyszer megbeszélni.
T: Rábeszélt, csináljuk most hétfőn.

Nem kicsit van tele a fa***bulám az orvosi várótermekkel.