2014. december 28., vasárnap

Öt hónappal ezelőtt azt hittük naivan, gyereket veszünk a házhoz, aztán kiderült, hogy egy kiskakast, aki kora hajnalban kukorékolással és hangos rikoltozással ébreszti az egész családot. Nem vicc, a szeme még ki se nyílt, de már szövegel a sötétben.

Az első Karácsonyunk nagyon meghittre sikerült szerintem, szép, bokros fát vettünk, volt rajta mindenféle kézzel készített dísz, megvolt a csillagszórózás és az éneklés is, a gyerek kerek szemekkel nézte a diszkófényű ledes égősorunkat. El is érzékenyültünk picit mindketten a pillanaton...

Aztán 25-ére virradó hajnalban Feri Papa (Csabi apukája) örökre elbúcsúzott tőlünk. Nyugodjék békében!

2014. december 21., vasárnap

Most, hogy lassan a végére érünk az ajándékvásárlásnak, már fánk is van, és a kórház óta diétával ugyan, de kutya bajom, kezdek nagyon ráhangolódni az ünnepre. A minap úgy feküdtem le a gyerek mellé, hogy huhúú, már csak párat kell aludni! Mondjuk lehet a szoba tette. :)
Nálunk a családban egyébként tényleg nagy hagyománya van annak, hogy a Karácsony sacrosantus, ilyenkor összejön az egész família, nagyik, nagybátyámék családja, tesók családostul, Anyáék, és közös gyertyagyújtást rendezünk Szenteste. Mindig is az volt a szokás, hogy mi, gyerekek (érted) felmentünk az emeletre, és aztán szóltak, hogy kezdhetünk énekelni, mert lassan jön a Jézuska. Ilyenkor kórusban végignyikorogjuk az összes létező karácsonyi dallamot, amit tudunk, közben csengőszóra levonulunk a fa elé, ott az egész családi kórus is még egyszer elénekel mindent, sötét van a szobában, égnek a gyertyák, szóródnak a csillagok. Mikor már végleg beismerjük, hogy nem érdemes tovább erőltetni ezt a Kelly Family-vonalat, mindenki puszit ad a másiknak, és kezdődhet az ajándékozás, utána pedig a vacsora. Szebb időkben még Activity-ztünk is a nagyszülőkkel, amiből aztán vicces momentumok születtek, nehéz volt elmagyarázni nagypapámnak, hogy ne mutogasson a lépcsőre, ha azt kapja feladványnak, mert az tilos, máskor meg nagyim gyönyörűen formált szőlőfürtöt rajzolt, amire Papi magabiztosan rávágta, hogy "krumpli!" Szóval tényleg bensőséges az ünnep, nagyon szeretném ezt továbbadni a gyerkőc(eink?)nek is. Minden nyikorgás ellenére minden egyes évben az a pár perc a legmeghittebb, ahogyan éneklünk, ebből a jóból ez évben sem fog Cs se kimaradni, ha egyedül kell pavarottiznom, akkor se. No és persze némileg elpárásodó szemmel jutott az eszembe, hogy ez évtől már én leszek a földszinten, és nem nekem csenget fel a csengő, hanem én fogom megszólaltatni.

2014. december 18., csütörtök

Nem tartom magam kifejezetten rózsaszín lánynak, de ha rábukok, akkor igen-igen szeretem kozmetikumokkal kényeztetni magamat. Ilyenkor nagyon megbocsátóan megmagyarázom magamnak a dolgot azzal, hogy "mert megérdemlem", és hasonló lárifárik. Így esett, hogy bementünk Cs-vel a débetűs parfümériába, és gyönyörű szemhéjfesték szettet vettem négyezeröccázér. A szívroham akkor jött, mikor itthon kibontottam a dobozt, és egy nagy semmi volt benne tükörrel, hogy megnézhessem, mekkora ökör vagyok, jól átvertek (mert megérdemlem). Másnap mentem is hisztizni, de felvilágosítottak, hogy igen, ennél a márkánál négyezeröccáz az üres doboz, és ebbe aztán még össze lehet válogatni darabonként kétezerért az egyes színeket... Ahelyett, hogy megragadtam volna ezt az exkluzív lehetőséget, átmenten olcsójánosba, de még így is nagyon büszke vagyok magamra, milyen klassz másikat sikerült venni.

Igen, mostantól csak ilyen mélyen szántó témákat fogok boncolgatni, vacsáut.
  

2014. december 12., péntek

Annyira, de annyira örülök, hogy végre itthon lehetek, hogy úgy érzem, nekem már jött a Jézuska ez évben. Tegnap pl. már én aludtam Botekkel 3 hónap után először (sajnos nem tudom kiemelni az ágyból, de szerencsére most már csak egyszer kel fel éjjel, és akkor megkérem Cs-t, hogy segítsen). Emellett minden nap megállapítom, hogy a babanyak zseniális egy találmány. Újabb förszt három hónap után, hogy végre ülő helyzetben fel tudom emelni a vállamra a pöttömt. Az a legjobb, amikor etetés közben kidől, aztán felrakom a vállamra, és ott alszik tovább. Ilyenkor aztán gátlástalanul teleszuszogom és szagolgatom meg puszilgatom a nyakát.

2014. december 9., kedd

Újabb másfél hétig ücsörögtem a Maslow-piramis legalján, megint kórházba kerültem. Begyulladt az epehólyagom, és ki kellett műteni, aztán valószínűleg a műtét miatt még a hasnyálmirigyem is begyulladt. Kb. másfél hete éhezem, de ma, hallelujah, végre kiengedtek a kórházból, és lassan végre újra elkezdhetek enni! A kisfiam az egyik legcsodálatosabb lény, türelmesen viselte, hogy nem voltam itthon, ezerwattos mosollyal fogadott itthon, és azonnal elgügyögte az egész napját. <3
Sosem kérdezem meg, hogy miért történik velünk ez a sok sz*r, de a múlt héten bőgve eljött ez a nemes pillanat. Őszintén remélem, hogy most már csak jobb lesz nekünk innentől, és nyugalomban készülhetünk a Karácsonyra.