Élni tudni kell

Amikor számítógép előtt ülve gúvadt szemekkel végigdolgozod a hosszú hétvégét (fejezetírás), és várod, hogy másnap kezdődjön a hét, mert azok már "csak" hétköznapok lesznek, az jó jele annak, hogy lemerültél.

Tegnapi fun

Tegnap a szülők háza előtt a jaguáros orvosdoktor (mi csak Doktor Zsivagonak hívjuk, nem is értettem, faterom kire gondol, mikor mondta, hogy Béla) beletolatott a kocsimba. Azt mondja Zsivago, észre se vette a kocsimat, amíg bele nem ütközött... Aha. Mindegy, rendi srác lesz, és míg Lengyelországba repülök konferenciázni a jövő héten, megcsináltatja az autót.
Szomorú vagyok, hogy én már rég megjavultam, és ennek ellenére mégis mindig törött kocsival kell járkálnom...

Apartmankeresés

Kb. 3 hónapja keresek apartmant a kint tartózkodásomra, és az erőfeszítések TALÁN most beérnek.

Kezdjük ott, hogy New Brunswick (New Jersey) egyetemváros, itt található a Rutgers University  (Szemerédi Endre kapcsán olvashattátok nemrég a nevét), és suli időszakban több ezer egyetemista költözik ide. Tavaly viszont június elején voltam itt egy pár napra, és megdöbbentem, mert a suliév végeztével totál üres volt minden. Kicsit rá is paráztam, hogy hát ez a város tényleg ennyire halott, én meg ide akarok jönni? Na, most majd meglátjuk, milyen lesz. Egyébként kisvárosról van szó, Wiki szerint cca. 55000-en lakják + az egyetemisták, tehát Debrecennél kisebb. Ezt kompenzálandó, az Alma 50 percre van a NJ Transit vonattal, ami egyenesen Manhattan közepébe, a Madison Square Garden mellé repít. Brunswick a Raritan folyó partján fekszik, több kisvárossal egybeépítve. A szálláskeresés kapcsán javasolták nekem Highland Parkot is (másik település a folyó túlpartján), amely gyalogtávban van, de mégis olcsóbb, kertvárosiasabb, több bolt közelségében. Aztán kezdődhetett a keresési tortúra.

Először megkerestem a régi Fulbrightosokat, akik közül kb. 6-ból 5 azt mondta, jaj, csak arra a szar helyre ne menj, ahol én voltam, és hogy sok szerencsét, piszok nehéz jó helyet találni New Brunswickban. Eljutottam az amerikai magyar katolikus egyházhoz is, akik segítettek volna, de decemberig lakják az apartmanjukat. Illetve megpróbáltam megkeresni amerikai magyar közösségi szervezőket is, de sajnos ők sem tudtak segíteni, mert ott is foglaltak voltak a szállások.

Írtam és telefonáltam konkrétan 28 db apartmanháznak, és hónapokig csak azt kaptam vissza, hogy bocsi, de minimum 12 hónapra adjuk ki az apartmanjainkat. Két hónap után eljutottam oda, hogy találtam 3 db apartmanházat, ahova 6 hónapra is fogadnának, short term lease felárral, bútorozatlan apartmannal + rezsiköltség. Ezek közül jelen pillanatban egynek van szabad egyágyas apartmanja (stúdiókat és egyágyasakat néztem), havi 1600 dollárért. Nem tudom, mennyire szabad kiadni azt az adatot, h mennyit kapok majd havonta, de ez az összeg kb. ott van, és akkor még nem ettem. Telefonáljak vissza június közepén, addigra hátha felszabadul valami.

Van egy másik lehetőség: a Craiglist. Ez egy nagyon hasznos kis honlap, ahol az emberek ház-lakás bérletet, eladásra szánt tárgyakat (pl.bútort, kocsit), szolgáltatásokat, állásokat, etc. kínálnak (még nő nőt keres meg szekció is van :)). Itt találtam pár szállást, de ugyebár látatlanban honnan tudod, hogy ha egy családi ház első emeletét kibérled, vagy ott osztozol valakivel, hogy az jó fej lesz-e, nem lesznek-e irtó rendetlenek és akkora partyarcok, hogy minden nap leszakad a plafon (tudom, szar nyugdíjas vagyok). Utolsó lehetőségként ez ott volt, de azért látatlanban jobban adtam a sok review-s apartmanházakra. (Némelyik amúgy kiválóan felszerelt, még fitness terme is van, ami nem ártana meg puhány testemnek.) 

Noh, a végén írtam a Rutgers Magyar Tanszéke vezetőjének, hogy segítsen már, baj van. Nem tud-e valakit, aki lakótársat keres. És ajánlotta Allisont, aki végzős töris PhD hallgató, és az elmondások szerint egy nagyon rendes csaj. Azóta skype-oltunk, és végigmutatta a lakást, ami totál be van bútorozva, még az én kisszobámban is lenne egy kihúzható kanapé, ami ha kényelmetlen is, az első napokban használható. Használhatnám a totál felszerelt konyhát, és az étkezőben még a festőcuccaimat is berakhatnám. Mindezt rezsivel együtt kb. 900 dollár/hóért. Szóval nagyon zsír lenne. Hol a kérdőjel? Hát ott, hogy Allison most végez,  és ha nem kapja meg az állást, amire az egyetemen pályázott (azt írta tegnapelőtt, hogy szerinte 90%, hogy megkapja), akkor elhúz a városból. 

Szóval szurkoljunk együtt Allisonnak, hogy megkapja az állást New Brunswickban! :D

Motivated achiever

"Motivated achiever who guides organizations in applying technology to business settings, provides added value, and creates project deliverables in a timely manner."
Amikor Tímea ilyet olvas egy friss diplomás CV-jén, azonnal elkezdi fenni a kaszáját.

Jövök, Kispókok!

Megkértek, hogy legyek zsűritag egy gyermekrajzversenyen. Örül a kicsi szívem! :)

A költözés nem gyerekjáték

költözés folyamatban, mert anyagi megfontolásból muszáj vagyok kiadni a lakást. Ma pakoltunk bútorokat, KUDOS Omár! A sok lépcsőzéstől és cipeléstől meg úgy kiment a térdem, hogy most féllábú ólomkatona vagyok. 

Fulbright orientációs nap Pesten

Tegnap egy kiváló napot töltöttem a Fulbright-tájékoztatón. Mindenki kalpagokat le, a szervezés és az információ mennyisége és tartalma kivételesen színvonalas volt. Rövid megnyitó és bemutatkozó után beszéltünk az általános tudnivalóktól kezdve a vízumügyintézésen, vámoláson, bevihető és be nem vihető dolgok listáján (még az aranyhörcsögöt is felemlítették), a szálláskeresésen, bútorvásárláson, autóvásárláson, jogsiszerzésen, kapcsolatépítésen, ingyen New York-i színházjegyeken, pénzügyeken keresztül a kulturális különbségekig mindenről. Nem volt egyetlen unalmas perce sem a napnak, és azt éreztem, ez igen, ez annyira király lesz, fú de jó lesz, nagy kaland, mikor indulunk? :) Bár elsőre az, hogy a "Fulbright egy nagy család" kissé túlzónak hangzik, de az alapján, amit eddig láttam a szervezetből vitathatatlanul elmondható, hogy a közösség fenntartása az indítástól kezdve a visszaérkezésig és az utánig hihetetlen profi módon történik. Rendszeresen szerveznek  (protokolláris, kulturális, stb.) rendezvényeket a tagok összekovácsolására. A Fulbright ösztöndíjasait (elmondások szerint) előre szervezik a vízuminterjún és tisztelettel átengedik az immigrationnél...hm...

A nap zárásaként este egy fogadás keretein belül dunai hajózáson vettünk részt, ahol egy kis ceremónián oklevéllel búcsúztatták az elmúlt évben Magyarországon tartózkodó ösztöndíjasokat, valamint a most kiutazókat. Röviden be kellett mutatkoznunk, majd a Fulbright magyarországi igazgatója adta át az oklevelet. Kiváló nap volt, rengeteg embert ismertem meg, és úgy érzem, valóban egy új közösség formálódása kezdődött el. Jó kis kaland lesz ez! :)

És nem Jonagold

Úgy tűnik, hamarosan még egy alma áll a házhoz! :O

Sztart

Gondoltam, megosztom Veletek a nagy Amerikára-készülődés rejtelmeit... hogy ne kelljen annyiszor elmondani. :)