Az elmúlt pár héten kb. úgy jöttek a hírek, mintha két kártyás dobálta volna egymásra kontrázva a lapokat, de a végén csak úgy érzem (vagy csak már felszívtuk magunkat, ahogy kell), hogy mégiscsak jól állunk. Először is, a budapesti májfibrózis vizsgálat azt mutatta, hogy a májam 5-ös skálán (0 az egészséges máj, 4 a végső stádiumban lévő) 2-es szinten van, ami közepes fokú romlás, és a pesti doki szerint még nem történt visszafordíthatatlan májkárosodás. Emellett a cirrózis mértékét is nézték, és ott hála Istennek minden rendben van, semmilyen mértékű romlás nem mutatható ki! Totál feldobódtunk! Az alkalmat kihasználva megkérdeztem, hogy mit gondol, mennyi idő telhet el egy transzplantáció és egy kettes fázis között. (Jön a kettes lap.) Azt mondta, hogy ezt nehéz megmondani, mert a legtöbb májbetegséggel ellentétben a PSC-ben nagyobb a daganatos elváltozások kialakulásának esélye, és emiatt sokszor nem várják ki az utolsó stádiumot a műtéttel, mert akkor már nem lehet transzplantálni. (Állítólag sokkal jobban "szóródik" a daganat, de a saját dokim mondta, hogy ebben már differenciálódott a vélemény, mert korai stádiumban még talán lehet.) A kezelőorvos tudja leginkább eldönteni az időt a kórtörténet alapján. Egyébként sokan kérdeztétek, hogy ha megtörténik egy transzplantáció, akkor elmúlik-e a májbetegségem. A dokim eddig mindig azt mondta, hogy IGEN, elmúlik, és nem jön vissza többé. Ehhez képest neten utánaolvasgattam, és ott azt írták, hogy 80-90% az esélye, hogy nem jön vissza. Az elmúlt hetek történései és a totális gödörbe esés/ugrás/magam/unk alá kaparás után viszont úgy döntöttünk, hogy most már csak a jó hírekre koncentrálunk, innentől kezdve miénk a világ, és elzúztunk egy isteni ebédre a pesti Bock Bisztróba ünnepelni.
Következő kedden visszamentem a saját dokimhoz, ahol vért vettek, de nem lett meg aznap. Helyette körbekérdezgettem a dokimat, hogy ő mit mond a fentiekre. Megerősítette azt, hogy a PSC-ben korábbi transzplantáció javasolt, de mivel nagyon ritka a betegség (picskuba, mindig is tudtam, hogy különleges vagyok!), ezért kevés statisztika van arról, hogy mi az ideális időpont. Az én esetem szerinte még emellett is egyedi, mert nagyon sokszor ugrálnak az értékeim, amit nehezen tudunk kontrollálni, és ő ebben látja a legnagyobb veszélyt. Félő, hogy a kiugrás folytán elmérgeződhet a szervezetem. Emellett azt is szeretné figyelembe venni, hogy ne várjuk ki az életminőségem teljes leromlását. Így ő abban az esetben, ha az eredmények nem mutatnak javulást, noha a hosszabb távú mutatók (fibrózis, tumor markerek, stb.) jelenleg még jók is, elképzelhetőnek tartja, hogy a közeljövőben sor kerüjön egy műtétre. Mikor kérdeztem, hogy ez alatt mit ért, azt mondta, hogy 1-2 évet. Érthetetlen módon bizakodóak vagyunk, és már ez sem tudott elkeseríteni. Azt hiszem, egyre inkább kezdek erre az egész műtétre úgy tekinteni, mint segítségre, nem pedig ellenségre.
Csütörtök. Vissza a véreredményekért. Az eredmények az elmúlt egy hónapban látványosan javultak! 1000 helyett 500-as értékek!! Sjúúú! Mondjuk a normál az a 40 alatti (az idült alkoholistáké meg olyan 100-200 között), szóval van még hova fejlődnöm, de javulás van!!! Most nagyon örülünk. Hogy minek a hatása? A dupla szteroidnak és az Imurannak biztos, de remélhetőleg az életmódváltásnak (paleo - pedig voltak igen nehéz percek az átállással, sport, meditáció, imádkozás, tesómék mágnesmatraca) is. Most a dokim el, két hét múlva lesz egy kontroll, utána augusztusban megint. És ha ez szépen stabilan beáll, akkor megnyugodhatunk, hátradőlhetünk egy ideig, és tolhatunk egy pálinkát. Leddö számör bigin!
