2015. február 17., kedd

Ha Isten velünk, ki ellenünk? (Róm 8,31-32)

A most köv. posztban újfent egészségügyi dolgokról írok, elég részletekbe menően. Ez a két mondat egy kis alert lenne, hogy nem muszáj elolvasni, ha valakit ez esetleg felkavarna.

Múlt hét kedden kaptuk meg a biopszia eredményét, amit az ERCP-kor vettek. Sajnos találtak nálam egy rosszindulatú daganatot a patkóbélben (egész pontosan a Vater-papilla nevű részen). Emiatt ma Pesten voltunk a SOTE Transzplantációs és Sebészeti Klinikán, hogy véleményezzék az állapotomat. A helyzet az, hogy a daganat első pillantásra UH alapján kicsinek tűnik (kb. talán 1,5 centis), de CT nélkül még nem tudják megmondani, pontosan mekkora. Vagyis ha minden igaz, akkor időben el lehet kapni, viszont nagyon rossz helyen van. Azon a részen fut össze az epevezeték és a hasnyálmirigy-vezeték, ezért egyelőre nem tudják, hogy nem terjedt-e ki a hasnyálmirigyre is. Pénteken megyek vissza CT-re és egyéb szűrésekre. Akkor fogják megmondani, hogy műthető-e a dolog (mert ha pl. érintene egy artériát a daganat, akkor a műtéttel csak szórnák, és akkor nem vállalják). Nyilván mondanom se kell, hogy B terv nincs. Muszáj mennie.

Ha a CT OK, akkor jövő szerdán fekszek be Pesten a Klinikára, és további vizsgálatokat követően amint van hely az intenzíven, megműtenek. Sajnos a fentiek miatt nagyműtétre készülnek, és ami a további probléma, hogy a műtétnek magas a rizikója a májam miatt, mert a beavatkozás megterhelheti annyira, hogy májelégtelenség lép fel. Ha minden igaz, akkor a laborok és egyebek alapján annyira nem áll rosszul a szénám, meg meg is tesznek mindent, csak hát mindenre fel kell készíteniük. Ha a májam felmondja a szolgálatot, akkor megintcsak nincs B terv. Más esetekben csinálnának egy sürgősségi transzplantot, de ez az én esetemben megint csak szórná a rákot, nem lehet (mellesleg ez azt is jelenti, hogy ha ezen túl leszünk, akkor transzplantálni leghamarabb akkor lehet majd a májam, ha 5 év múlva gyógyultnak nyilvánítanak). Ebből a szempontból a műtét, és legalább az utána lévő egy hét lesz kritikus. Amúgy minimum két hetet leszek bent.

Nehéz a fentieket kommentálnom, a mai konzultáció alapján még sokáig abban a zsibbadt állapotban voltam, amikor nem fájt annyira az igazság, egészen addig, míg itthon a karomba nem vettem a kisfiamat. Az elmúlt fél évben, úgy érzem (ami, mint kiderült, csak a bemelegítés volt), sokkal közelebb kerültem Istenhez, és imádkozás közben valamiért már napokkal a biopszia előtt éreztem, hogy ez lesz az eredmény. Szeretnék hinni abban, hogy azért kaptam ezt a feladatot, hogy megmutathassam, ezt is meg lehet csinálni, ki kell tartani, Isten bármire képes, bármire. Nem lehet véletlen, hogy megadta nekünk ezt a gyereket, nem nőhet fel, nem fog anya nélkül felnőni, én, Mi feladatot kaptunk, a legnagyobbat, amit nem akarok félbehagyni. "Nekem itt van dolgom, nekem itt vannak álmaim..."* Nincs B terv. Mennie kell. Imádkozzatok értünk légyszi.

Tisztában vagyok vele, hogy a blog egy publikus dolog, és ezzel együtt nem titok, és nem is haragszom meg, ha elmondjátok a fentieket másoknak. De abból meg még kevésbé lehet baj, ha nem.

* Presser G.-Sztevanovity D. - A padlás: Fényév távolság

5 megjegyzés:

  1. Gondolok rad! Apa 2-on van tul,Te is rendben leszel! Prayers flying your way. Vil

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm! Bízom benne, hogy menni fog minden, jó példák vannak előttünk.

    VálaszTörlés
  3. "A hited megtartott ..." maradj ilyen.

    VálaszTörlés
  4. ismeretlenül is gondolok rátok és szorítok nektek. sikerülni fog.

    VálaszTörlés