2015. február 3., kedd

Könyvajánló

A kórházban eltöltött napsütéses órák száma miatt megszaladtam az olvasmányaimmal, többek között rengeteg krimit olvastam. Anyukám kerek szemekkel meg is kérdezte, mióta szeretem az ilyet, mindig is tele gatyával kapcsoltunk el családilag, ha ilyet adott a tévé. Nos, eddig oroszlánszívvel kacagtam a Sors szemébe, míg el nem jutottam Jo Nesbø Police c. könyvéhez. Ez a csávó egy vadállat, egy rohadék zseni, olyan mesterien szövi a szálakat, olyan betegek a figurái és olyan erővel jeleníti meg az eseményeket, hogy már úgy a 150. oldal óta (összesen 510 van) azon stresszelem magam, hogy ezt nagyon le kéne tenni, mielőtt vagy a szívroham visz el kb. minden fejezetnél, vagy a sorozatgyilkos. Aztán mégis minden nap megint a kezembe veszem, de szigorúan nappal, ha lehet. Szemét Jo Nesbø!!!!
 

2 megjegyzés:

  1. Én a Huckleberry Finn kalandjaitól kaptam majdnem szívrohamot párszor, annyira izgultam végig, hogy jajmilesz, hogy néha már kifejezetten rossz volt, sose tűrtem yol a stresszt:] De legalább nem volt félelmetes!!!

    VálaszTörlés
  2. Na hát akkor tudod, miről beszélek, Pamélám! Mondjuk itt valamivel több az egy oldalra jutó sorozatgyilkosok és szexuális erőszaktevők aránya.

    VálaszTörlés