Nyilvánvalóan egy olcsó kis robot voltam előző életemben, mert a kaptcha minden egyes alkalommal büntet.

Az utóbbi időben elárasztalak Titeket intellektuális posztokkal, és ezt a szép hagyományt ma se töröm meg. Elárulom Nektek, hogy ezt az ultraromi zenét hallgattam munka közben: http://www.youtube.com/watch?v=sDcpXlttqq4
Ez még akkor ment az MTV-n, mikor bohó 11 évesként Balogh Szaszába voltam belezúgva, höhö.

Ma már inkább így :)
http://www.youtube.com/watch?v=8-WFNbMohTQ 

Hittérítés

Az egyetemi buszmegállóban beindult a hittérítés, például így:
- "Szép nyakkendő! Van már Bibliád?"

Egyébként komolyan, nekem tetszik ez a stílus, ahogy megközelítik az embereket. Jobb, mint a vedd el, vagy pokolban fogsz égni-retorika. Helyette: "Az Újtestamentum legújabb kiadása az ilyenolyan Társulat által. Olvasd el a 20. oldalt, sokat fog segíteni a vizsgaidőszakban!"

Tetszik, ahogy az egyetemi könyvtár mosdójában ki van írva, hogy "Tilos az ácsorgás és a mosdó minden, nem rendeltetésszerű használata." Megfordult a fejemben, hogy vajon ücsörögni szabad-e.

Máté blogol

Honi törpénészbüszkeségünk, Balogh Máté blogolni kezdett januárban induló Fulbright-ösztöndíja kapcsán. Olvassátok! És ha minden jól megy, januárban rövid megállót tesz a napfényes Kalifornia előtt, és krúzolunk pár napot New Yorkban.

Egy jó nap

Két kedves kollégám hazaúton NYC-ban tölt két napot, én pedig egy óvodás lelkesedésével bevonatoztam, hogy együtt ebédeljünk (áááááá, nincs honvágyam).

Ezt követően kőkemény tudományos teszteltéssel töltöttem a napot, és bizonyítást nyert a tétel, hogy a féktelen vásárlás és a ponyvaolvasás endofint szabadít fel a női szervezetben. Most igazán jól érzem magam! Ilyen cipőt vettem.

Orvos III.

Ma reggel megjártam az orvost, aki reményeimnek megfelelően kedves és segítőkész volt. Kitöltöttem egy lapot, ami lényegében a saját medical history-m elkészítése volt, majd a vérvétel előtt tanakodni kezdtünk a biztosításról. Picit reménykedtem benne, hogy ráírja a lapomra, hogy viszket a bőröm (mert viszket amúgy, ez nálam valamiféle allergiás reakció, mikor valami miatt túlterhelt a májam - mondjuk most Isten tudja, mitől), és valami indokkal emiatt utal ki vérvételre, akkor nem lett volna annyira nyilvánvaló, hogy pre-existing conditionnel jöttem. De a doki nem harapott rá a dologra, úgyhogy mondtam neki, hogy hát akkor legyen az otthoni bizti, mert a Fulbrightos egyértelműen kimondja, hogy ezt nem fizetik. Türelmesen végigvárta, míg felhívtam az Allianz központi számát, és bejelentettem nekik, hogy orvosnál vagyok. "Tehát Ön most beteg?" Hát mondom igazából van egy betegségem, gyógyszert szedek, hogy nehogy gond legyen, ellenőrizni kell a májfunkciós értékeket. "Húha... húúú... ajajjjjj... hát ez baj. A mi orvosunk nem fog beleegyezni abba, hogy olyan probléma kezelésére fizessünk, ami már korábban is megvolt...." Mondom de hát direkt megkérdeztem a megkötés előtt, és azt mondták, hogy mindent fed. Direkt emiatt kötöttem ezt a biztosítást (emlékeztetőül: Platina, a legmagasabb fok, fél évre 150.000 Ft). Konkrétan így sétáltam be a a biztosítóhoz, hogy van ez a szitu, tudnak biztosítani? ÓÓppersze, ez mindent fed. Első gondolatom az volt, hogy megmondom a nőnek a telefonban, hogy én meg beperelem a cégüket félretájékoztatásért, de az orvos olyan türelmesen és csendben várakozott rám, hogy nem volt pofám elkezdeni vitatkozni. A nő meg mondta, hogy hát ha nekem ezt mondták, akkor ő nem tudja... de hát ő nem nagyon akar semmi jóval kecsegtetni... Óriási.
Mondtam a dokinak, hogy hát az elmondottak alapján senki se fizet, de vegyük le a vért, kifizetem (le van szarva). Amúgy nagyon jó fej volt a fickó, beszélgettünk, azt mondta, hogy hétfőre már meg is lesz az eredmény, és majd telefonál, ha mehetek érte. Még ő maga felajánlotta, hogy ne fizessek semmit, lemásolja mindkét biztosításos lapomat, és megpróbálja mindkettőt, hátha valamelyik kifizeti. Ha mégis fizetnem kell, akkor a vizsgálat és a vérvétel együtt valamivel kevesebb, mint 100 dollár lesz. Én már ettől is megkönnyebbültem...
A fentieket ismerve most már nagyon szurkoljatok, hogy a fél év alatt semmi bajom ne legyen, mert ha kórházba kerülök, adhatjuk el a nem létező farmot Jockey-val.

Rövid cikk a New York-i magyarokról az 548 óra New Yorkon

http://548oranewyorkban.blog.hu/2012/10/04/new_york-ban_elo_magyarok

The School of American Ballet

Megfogadtam, hogy beszámolok erről, mert a múlt kedden teljes mámorban úsztam, annyira csodás élmény volt a Balettiskola.

Itt egy kis aláfestő zene:
http://www.youtube.com/watch?v=0Z5NkKRJ3aY
http://www.youtube.com/watch?feature=endscreen&NR=1&v=1PvbS8hVRhs

A látogatást a One to World szervezet hozta össze, amely a Fulbright ösztöndíjas hallgatóinak szervez programokat (akik az ő interpretálásukban a jövő vezetői lesznek, majd ha visszatérnek országaikba :)). Ezek között vannak kulturális rendezvények jelképes összegért, de önkéntesség és nemzetközi szemináriumok, konferenciák is. Én egyelőre a szórakozás részére igyekeztem ráfeküdni a témának. Első állomásom a Balettiskola volt, októberben pedig befizettem egy alkalomra, mikor bevisznek minket a New York Times Press szerkesztőségébe, illetve egy harlemi város(rész)néző túrára.

A School of American Ballet jelenleg a világ egyik legnívósabb balettképző intézménye, melyet 1934-ben alapított az orosz bevándorló George Balanchine, balettművész és oktató. Iskolájával az orosz balett hagyományaira építve megalapozta a New York-i balettéletet, ezzel megteremtve a neoklasszikus balett művészeti hagyományát. Az iskola nyomán született meg a New York City Ballet (a balettiskolával szemben lévő épületben). A balett és az orosz balett történetéről ITT olvashattok.
A balettiskolában, ahol a tanárok közül sokan még magánál a mesternél, Balanchine-nál tanulhattak, minden oktató Balanchine művészeti vízióját igyekszik átemelni az órákba, melynek lényege az elmondások szerint a mozdulatok végtelen pontosságában, a szüntelen korrekcióban és tökéletességre törekvésben, a jellegzetes kéztartásban, valamint az alaposan megválogatott táncos gárdában rejlik (akik kiemelkedő "izommemóriával", koncentrációs képességgel és elhivatottsággal rendelkeznek. Az iskolában, mely elsősorban nagylelkű adományokból tartja fenn magát (adományozói listáján többek között Steven Speilberg is ott sorakozik), 6-18 éves kor között képzik az ifjú táncosokat. 6-12 éves korig iskola utáni táncórákra járhatnak a gyerekek (a kisfiúk ingyen). Ezt követően az iskola meghívja a legkiemelkedőbb 10%-ot, hogy tanuljanak tovább náluk. A tanulók az állami törvényeknek megfelelően rendes iskolai tárgyakat is tanulnak, érettségiznek, és emellett heti 20 órában tanulnak táncot. A tanulók többsége az iskola épületében lakik (ez egy hatalmas többemeletes épület Manhattanben, a Central Parktól nyugatra, amely otthont ad a táncot, drámát és zenét oktató szintén viághírű Juilliard Schoolnak is). 18 évesen az évente végző kb. 25 tanuló közül többen is bekerülnek a New York City Balletba, valamint Amerika más híres balettintézményeibe. Nem ritka, hogy a táncosok Borostyán Ligás egyetemeken (Amerika legelitebb egyetemei, mint pl. a Harvard, Pinceton, Columbia) tanulhatnának tovább, de számukra a színpad az álom. A színpadról kiöregedve sokan balett tanárként oktatják tovább a fiatalságot. Az American School of Ballet jelenlegi tanárai egy kivétellel mindannyian a New York City Balletben táncoltak.

A rövid bemutatást követően bevittek minket egy egyórás balettórára, amelyen 16-18 éves lányok gyakoroltak. Az óra úgy zajlott, hogy először a korlát mellett "formagyakorlatokat" kiviteleztek a tanulók zongorakíséretre, majd ezt követően komplexebb koreográfiákra táncoltak. A tánctanár ott helyben gondolta ki a mozgáskombinációkat, amelyeket röviden elmutatott a diákoknak. A diákok kézmozdulatokkal memorizálták a feladatot. A sarokban ülő zongorista zenét improvizált (hiszen minden kombináció más ritmusú), majd a lányok eltáncolták a mozgáskombinációkat. Olyan csodálatosan szépek voltak (ők és a mozdulataik), hogy egyszerre és azonnal szerettem bele mindegyikbe! Felemelve az arcukat hihetetlen koncentrációval és olyan gyönyörű pontossággal kivitelezték a zenére a gyakorlatokat, mintha maguk lettek volna a művészet megtestesülései, a művészet maga! Annyira átszellemülten néztem őket, még a szemem is elpárásodott. Csodálatos volt! Úgy éreztem, igen, így és csak így érdemes végezni a dolgokat, ezzel a hihetetlen koncentrációval, ezzel a mérhetetlen pontossággal, ezzel a tökéletességre törekvéssel. És ott, abban a műhelymunkában ott volt a küzdés, a művész és a művészet születése. Nem a tökéletesség, a küzdelem. És ezért a tökéletességre törekvésért, ezért a szenvedélyért érdemes élni!

Mennyire megérdemelnének egy festménysorozatot ezek a pillanatok! :)

Orvos II.

Tök jól esett, hogy ennyien érdeklődtetek meg írtatok, hogy remélitek, ez az orvosos téma megoldódik! <3
Tegnap elmentem a református istentiszteletre, és megkérdeztem a lelkészt, hogy tudna-e javasolni háziorvost. Adott egy telefonszámot egy magyar orvoshoz, akinek a keresztneve Csaba. Jó kezdet. :)
Ma felhívtam, és Tánczos Karesz hangján szólt bele a telefonba (már ez is milyen jó :)), azonnal átváltott magyarra, röviden elmondtam neki, hogy miről van szó, ő meg mondta, hogy persze, be tudok-e menni holnap, kiírja a papírt, és a kórházban leveszik a vért. Hát végül szombat lesz belőle, mert holnap egy proffal találkozom NYC-ben, de szombaton bemegyek a doki rendelőjébe, és ő ott helyben leveszi a vért. Kérdezte, hogy milyen biztim van, ismerte, amit mondtam, meg mondtam neki, hogy van magyar is. Nem kukacoskodott. Bízom benne, hogy talán még azt is megoldjuk, hogy a Fulbrightos biztosítás fizesse (az kevesebb utánajárás lenne), de ha még fizetni is kell, már  a hozzáállása megnyugtatott.
Hú Gyerekek! Most nagy szikla gördült le a szívemről! :)