igaz amit az apja mondott, mi is "csak" azért házasodtunk össze, mert gyerekeket szerettünk volna és nekik úgy jobb, nem magunk miatt, ha nem akartunk volna gyerekeket akkor szerintem sose szánjuk rá magunkat, mert ez a procedúra nem nekünk való... és Magyarországon ez nem csak egy szimbolikus dolog, hogy házas-e az ember, a nem házasokat hátrányosan megkülönböztetik, alázzák, kizárják lehetőségekből, jogokból...
Hm, én eddig nem éreztem azt, hogy alázva lennénk amiatt, hogy nem vagyunk házasok... de az biztos, hogy jogilag jobban védett mind a házastárs, mind a kölök, ha megvan a papír. Pl. akkor nem kellett volna nyilatkoznia Cs-nek, hogy a nevére veszi...
A procedúrát, vagyis a polgárinak a szervezős részét szerintem meglepően gyorsan le lehet zavarni, és még relatíve olcsó is (sőt, 1651 Ft-ért élő orgonazenét, 762 Ft-ért gyertyagyújtást, 508 Ft-ért meg esküvői emléklapot lehet kérni :D - bocsi, ezek az árak azóta bomlasztják az agyamat, mióta a kezünkbe adták a lapot :)) Persze akkor, ha tényleg semmi cécó nincs mellette, lagzi és effélék.
Valószínűleg azért, mert vallásos vagyok, a szememben nagy eszmei értéke van a házasságnak (ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy a nem vallásosak ezt ne értékelnék), én emiatt szerettem volna mindig is házasodni, fontos számomra Isten áldása és az eskütétel. Ezért "gyúrunk" nagyon a templomi esküvőre, mert nekem a polgári olyan, hogy "az csak egy papír".
Kicsit amúgy az az érzésem, hogy sokan azért házasodnak, mert ez egy társadalmi szokás, mint ahogy az is, hogy akkor már menjünk el a templomba, és akkor ott is (ez nekem az abszolút "hehh?" ha nem hiszek Istenben, és nem tartom magam vallásosnak, akkor mi a sz*nak megyek el a templomba esküdni? mert szép az épület??)
igen, szép az épület, meg mer' az az igazi (aztán két év múlva elválnak:)). nekünk nem volt templomi esküvőnk, de a'szem isten teljesen nyugodt felőlünk, vágja, hogy tiszta szívből szeretjük egymást és csak ez számít
ja arra a lapra én is emlékszem, vicces a polgári. nekünk csak az volt, és 10-11en ha voltunk, itt Debrecenben, utána beültünk a Barabásba, volt egy előre lerendelt menüsor, pezsgő, torta, ennyi, semmi dínóm-dánom (http://www.demotivalo.net//pic/1329139592.7707-dinosaur-f.jpg csak ilyesmik jutnak az egészről eszembe:)), de nekem így is sok volt a szervezés, utánajárás, időpont, válogatás, befizetés, fodrász, smink, ruha, cipő, fotós, jaj de jó, hogy túlvagyunk rajta, nem az én világom ez a csajoskodás sem, nem mintha túlzásba vittem volna, csak egy elegánsabb hosszúszoknyás kosztümöt választottam, természetesen lapos sarkú cipővel :)
a vicc, hogy ahhoz képest, hogy mennyire nem akartuk mégis szép emlék, nem bántam meg, meglepő módon talán kicsit mégjobban erősítette is a kapcsolatunkat. a beszéd közben amikor anyámékra néztem persze totál elérzékenyültem, bőgtem egy sort (pedig én olyan kemény vagyok és leszarom ezt az egészet, kiscsillag nem:)). szóval így utólag nem bántam meg, csak kényszernek indult, már akkor is 7 éve együtt voltunk, tényleg csak ilyen lepapírozásnak... de valóban érdemes meglépni. /csak azokat nem értem, akik másfél évig szervezik a nagy napot és azon görcsölnek hetekig, hogy megy-e a szemfestékük színe a szalvétagyűrűhöz meg ilyesmik, volt ilyen ismerősöm... jobban izgultam az esküvőjén, mint a sajátomon, féltem, hogy ha valami nem klappol a nagy napon összeomlik:)/
egyébként pl most a lakásvásárlás miatt nézegettem a szocpol feltételeit, csak házasok igényelhetik, ez elég durva szerintem. a nevére kell venni a gyereket c. rész is olyan gáz, mi ezt el akartuk mindenképpen kerülni... meg, hogy nincsenek egyforma jogai az élettársaknak, nem akartunk bonyodalmat, kellemetlen helyzeteket a gyereknek
igaz amit az apja mondott, mi is "csak" azért házasodtunk össze, mert gyerekeket szerettünk volna és nekik úgy jobb, nem magunk miatt, ha nem akartunk volna gyerekeket akkor szerintem sose szánjuk rá magunkat, mert ez a procedúra nem nekünk való... és Magyarországon ez nem csak egy szimbolikus dolog, hogy házas-e az ember, a nem házasokat hátrányosan megkülönböztetik, alázzák, kizárják lehetőségekből, jogokból...
VálaszTörlésHm, én eddig nem éreztem azt, hogy alázva lennénk amiatt, hogy nem vagyunk házasok... de az biztos, hogy jogilag jobban védett mind a házastárs, mind a kölök, ha megvan a papír. Pl. akkor nem kellett volna nyilatkoznia Cs-nek, hogy a nevére veszi...
VálaszTörlésA procedúrát, vagyis a polgárinak a szervezős részét szerintem meglepően gyorsan le lehet zavarni, és még relatíve olcsó is (sőt, 1651 Ft-ért élő orgonazenét, 762 Ft-ért gyertyagyújtást, 508 Ft-ért meg esküvői emléklapot lehet kérni :D - bocsi, ezek az árak azóta bomlasztják az agyamat, mióta a kezünkbe adták a lapot :)) Persze akkor, ha tényleg semmi cécó nincs mellette, lagzi és effélék.
Valószínűleg azért, mert vallásos vagyok, a szememben nagy eszmei értéke van a házasságnak (ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy a nem vallásosak ezt ne értékelnék), én emiatt szerettem volna mindig is házasodni, fontos számomra Isten áldása és az eskütétel. Ezért "gyúrunk" nagyon a templomi esküvőre, mert nekem a polgári olyan, hogy "az csak egy papír".
Kicsit amúgy az az érzésem, hogy sokan azért házasodnak, mert ez egy társadalmi szokás, mint ahogy az is, hogy akkor már menjünk el a templomba, és akkor ott is (ez nekem az abszolút "hehh?" ha nem hiszek Istenben, és nem tartom magam vallásosnak, akkor mi a sz*nak megyek el a templomba esküdni? mert szép az épület??)
igen, szép az épület, meg mer' az az igazi (aztán két év múlva elválnak:)). nekünk nem volt templomi esküvőnk, de a'szem isten teljesen nyugodt felőlünk, vágja, hogy tiszta szívből szeretjük egymást és csak ez számít
Törlésja arra a lapra én is emlékszem, vicces a polgári. nekünk csak az volt, és 10-11en ha voltunk, itt Debrecenben, utána beültünk a Barabásba, volt egy előre lerendelt menüsor, pezsgő, torta, ennyi, semmi dínóm-dánom (http://www.demotivalo.net//pic/1329139592.7707-dinosaur-f.jpg csak ilyesmik jutnak az egészről eszembe:)), de nekem így is sok volt a szervezés, utánajárás, időpont, válogatás, befizetés, fodrász, smink, ruha, cipő, fotós, jaj de jó, hogy túlvagyunk rajta, nem az én világom ez a csajoskodás sem, nem mintha túlzásba vittem volna, csak egy elegánsabb hosszúszoknyás kosztümöt választottam, természetesen lapos sarkú cipővel :)
a vicc, hogy ahhoz képest, hogy mennyire nem akartuk mégis szép emlék, nem bántam meg, meglepő módon talán kicsit mégjobban erősítette is a kapcsolatunkat.
a beszéd közben amikor anyámékra néztem persze totál elérzékenyültem, bőgtem egy sort (pedig én olyan kemény vagyok és leszarom ezt az egészet, kiscsillag nem:)). szóval így utólag nem bántam meg, csak kényszernek indult, már akkor is 7 éve együtt voltunk, tényleg csak ilyen lepapírozásnak... de valóban érdemes meglépni.
/csak azokat nem értem, akik másfél évig szervezik a nagy napot és azon görcsölnek hetekig, hogy megy-e a szemfestékük színe a szalvétagyűrűhöz meg ilyesmik, volt ilyen ismerősöm... jobban izgultam az esküvőjén, mint a sajátomon, féltem, hogy ha valami nem klappol a nagy napon összeomlik:)/
egyébként pl most a lakásvásárlás miatt nézegettem a szocpol feltételeit, csak házasok igényelhetik, ez elég durva szerintem. a nevére kell venni a gyereket c. rész is olyan gáz, mi ezt el akartuk mindenképpen kerülni... meg, hogy nincsenek egyforma jogai az élettársaknak, nem akartunk bonyodalmat, kellemetlen helyzeteket a gyereknek