2015. május 6., szerda

Megjártuk tegnap Pestet, jó hírek nagyon nincsenek, de az irányt belőttük. A doktornő a magánrendelésén legalább egy órát töltött velünk este fél 7-től, és - csak hogy éreztessen, nem sz*rral gurigázás ment -, ez idő alatt felhívta a sebészt, aki megműtött, egy PET CT leletező orvost, egy hepatológust, meg egy radiológust. Már szervezte a privát onkoteamet egy feketeöves gárdából. Szóval abban biztosak lehetünk, hogy a legprofibb kezekben vagyunk.

A helyzet nem rózsás. A májamban lévő gócok cca. két hónap alakultak ki a semmiből, amire azt mondta a doktornő, hogy irtó agresszív rákkal van dolgunk, itt azonnal lépni kell. Ő részletesen elmagyarázta nekünk a műtét utáni szövettani eredményt (Debrecenben persze ezzel sem nagyon fáradtak), és mint kiderült, már a daganat, amit kiműtöttek, is nagy méretű volt (1-4-es kategorizálásban 3-as). De emellett nem tipikus, hogy ez a fajta épp a májban képezzen áttétet, így mindenképp meg kell vizsgálni a gócok közül legalább egyet májbiopsziával, hogy lássák, milyen fajtával van dolgunk, és ennek megfelelően megválasztani a kezelést. A transzplantáció ki van zárva, 3-5 év tünetmentesség a feltétele, és mivel most láthatóan ott van a szervezetemben a rák, ha kapnék egy új májat, akkor átterjedne arra is. Kicsi az esélye, de előfordulhat, hogy ez a dolog a májamban nem is áttét, hanem egy teljesen más típusú daganat, amit eddig valamiért nem észleltek, és akkor totál más terápia kell rá (ún. biológiai terápia). A legnagyobb az áttét valószínűsége, és akkor valószínűleg kemó lesz. Az, hogy a bilirubinom még mindig nem tökéletes, szerinte itt már nem szempont, mérlegelni kell, mert ha várunk még, lehet egy idő után már nem lesz mire várni, szóval most ugrani kell.

Ma reggel beültem a kocsiba, és elautóztam Miskolcra az MR CD-jéért, mivel csak papírom volt róla, azzal meg nem sokra megy a SOTÉ-n a radiológus, aki meg akarja szúrni. Utána továbbmentem Pestre a SOTE Transzplant Klinikára, hogy leadjam ezt a CD-t a leletezőbe, hogy a radiológus meg tudja nézni, és holnap reggel megmondják, a héten mikor tudják megcsinálni a biopsziát. Én mondjuk mondtam nekik, hogy akár már holnap is megyek, ha azt mondják. Szövettani eredmény 48 órán belül van, jövő hétfőn vagy kedden összedugja a fejét az onkoteam, és minden valószínűség szerint már a jövő hét második felében befekszem két napra a SOTE Onkológiai Klinikára, és két napig folyatják belém a kemót. Most ez előzetes terv, de azt mondta a doktornő, hogy talán heti gyakorisággal kell majd járni. Most még minden bizonytalan, először legyen meg a biopszia eredménye, aztán megtervezik a pontos kezelést.

Mikor megkérdeztem a doktornőt, hogy mit gondol, milyenek az esélyeim, azt mondta, e pillanatban nem tudja megmondani, majd egy szemléletes sziklamászós hasonlattal élt: Azt mondta, nem lehet eléggé hangsúlyozni, mennyire fejben kell eldőlnie mindennek, és amíg ezt az egészet csináljuk, minden kis kapaszkodónak örülünk, mindig csak a következő lépésre koncentrálunk, és nem nézünk se le, se fel, különben lezuhanunk. Ha néha van egy kis padka, megpihenünk, és ha eltelik három hónap, megmondja, hogy nyertünk-e. Én meg úgy döntöttem, hogy nem adom magam olyan könnyen, és lehet fel se akarom fogni, vagyis egész pontosan azon forgatni magam, hogy mekkora rettenetes bajban vagyunk. Úgyhogy ha félnótás optimistaként tolom végig az egészet, akkor az lehet, hogy nem rossz stratégia... Cs megkérdezte, betársulhat-e másik félnótásnak, ami azért jó, mert akkor már egész nótásak lennénk ketten együtt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése