Helyzetjelentés és interjúk

Apukám múltkor megkérdezte, hogy "felraktad már a képeket az Aranykalászra?" Anyukám harsányan felkacagott, de csak érezzétek, hogy itt aztán zúg az információ.

Hogy a small talkkal kezdjem az időjárásról, nálunk épp dönget a mínusz 13 fok, és ez egy szigeteletlen faházban annyira nem nagy móka, minden este félig leégetem a hősurgárzót, aztán reggelre mégsincs több 17-18 foknál. De nem ez a legfájóbb, hanem hogy ugyebár minden nap 2 óra séta oda-vissza a könyvtár (egy új kis geek telefonos alkalmazással lemértem, hogy nem is 5 km az oda-vissza, hanem 7,6), és ez így nem móka, különösen, hogy ezt még egy hülye szél is megfejeli. A folyó befagyott, szerintem a mókusok is felfagytak a fákra. Egyébiránt csapadék nincs, csak száraz hideg.

Könyvtárazok orrvérzésig, és próbálok még interjúkat készíteni. Épp a múltkor állapítottam meg, hogy a legutóbbi bácsi, aki 83 éves, az eddigi legfiatalabb interjúalanyom. Összejött az interjú a 100 éves nénivel is, aki kb. egy óra múlva megkérdezte, hogy elmondhat-e nekem valamit, és mikor mondtam, hogy persze, akkor megkért, hogy kapcsoljam ki a felvevőt. És megoszott velem egy olyan dolgot, amit soha életében senkinek nem mondhatott el. Hát ezekért az élményekért vagyok én hálás nagyon a Sorsnak! És a legszebb, hogy több ember is mondta, hogy de ugye visszajövök még meglátogatni, úgy szeretne még beszélgetni velem ("végre beszélgethetek valakivel magyarul!"), volt olyan, egy egyszerű szivargyári munkásasszony, aki azt mondta, élete nagy napja volt, amikor interjúztam, olyan boldog, még soha senki nem kérdezte őt az életéről!