Tegnap Martin Luther King nap volt, aminek hatására beiktatódott egy elnök, és zárva volt a könyvtár. Belelestem az elnöki beszédbe, és az üres politikai retorika és a minden harmadik mondatban felbukkanó We, the people ellenére, amitől nem tudom, hogy nem kapnak már a helyiek fejlövést, alapvetően elfogadható volt. Az elnök beszéde után közvetlenül Kelly Clarkson énekelt egy hazafias dalt cérnahangon, ami hát ehh, és miért pont ő?? Na mindegy.

Az időm nagy része a haza nem vihető cuccaim meghirdetéséből állt, amiket egyenként feldobáltam craigslistre: bicikli, lámpák, U-lakat (ez irtó jó cucc, még Öcsém is megkívánta, csak sajnos mocskos nehéz), festőcuccok, egy sorozat gyalázatosan silány ponyva, ágy februári elvitellel. És láss csodát, a bicót ma reggel már meg is vették - viszlát Mongúz! - , és az ágyra és a festőcuccokra is akadt jelentkező. Juhhé!! Használt cuccokat itt nagyon könnyen, és pofátlanul olcsón lehet kapni, ami az eladásnál az árnak nem, de az eladási időnek igen kedvez. Mindegy, a lényeg, hogy lássak vissza valamit a dolgokból ahelyett, hogy pénz nélkül hagynám itt őket.

Ma újra nyitva a könyvtár, csak éppen mínusz hét fok van, és szar szél fúj, nem akaródzik elindulnom gyalog egy egyórás sétára... Állítólag évek óta nem volt olyan hideg New Jerseyben, mint a héten lesz. Mi jön még, míg itt vagyok, szökőár? Sáskajárás?