Más: eddig sikerült eladnom a bicót és ma a festőcuccot is. Becsenget egy gimis korú srác a festőkészletért, aztán szóba elegyedünk, és megkérdezi, hogy és hova megyek haza? Hát mondom, Magyarországra. Hah, az tök jó, az ő szülei is magyarok! Ő már itt született, így csak pár szót mondott magyarul, de főleg angolul beszélgettünk. Metuchenben laknak. Azt mondta, azonnal felismerte az akcentusomat, amivel az angolt beszélem, az anyukája is pont így beszél. Ooooo... :)

Tegnap meg az esett, hogy épp Gáborral cseréltük a magvas gondolatokat az amerikai magyarság jövőjéről az egyetemi kajáldában, mikor odajött egy srác, hogy hát helló, gondoltam ideköszönök már, én is magyar vagyok. Ő meg az ELTÉ-n végzett Pesten, matematikus, és most itt PhD-zik a Rutgersen, ahol a matek és az infó tanszékeken együtt van kb. 8 magyar kutató (köztük Szemerédy), szóval ha bemegy az egyetemre, akkor úgy érzi, mintha otthon lenne. :)