Igen eredményes nap sikerült ma a hátam mögé, ezért mindjárt megyek is durmolni. Hát kezdjük azzal, hogy fél órával hamarabb sikerült elaludnom (amúgy tudom, hogy senkit nem érdekelnek az alvási szokásaim, de higgyétek el, hogy az alvás nagyon fontos dolog, remélem, Ti alusztok azért rendesen!) Na tehát feldobva ébredtem. A napot abban az ominózus templomban kezdtem, ahol olyan "kedvesek" voltak a telefonban, majd mikor becsengettem, hogy "hello, jöttem, ez itt a parókia?" a szőke asszonyka mufurcul odavette, hogy "igen, de nincs itt senki!" Hát elvinnyogtam magam, hogy ó nemár, azt mondták, itt lesznek ma 8 és 1 között... Erre hátranéz a lakásba, én is benézek, ott ül még két ember... Az egyik megszólal: "jaaaaa, a church history..." Erre szó vagy üdvözlés nélkül beengednek, összerakja a papírt szó nélkül, ideadja, még felteszek egy félénk kérdést, hogy és esetleg nincs-e idős magyar gyülekezeti tag, akivel tudnék beszélni, mire morcosan megjegyzik, hogy "itt nincs már senki, halunk meg mindannyian". "OK, köszi, viszlát". Kb. 3 perc alatt végeztem. Mindegy, megvan a papír, síromra majd tegyétek.

Utána felszedett a református lelkész, akivel elmentünk időseket látogatni az egyik otthonba, és váratlanul összejött egy újabb interjú egy 98 éves nénivel. A 100 éves nénit is meglátogattam, aki az újabb találkozásunkkor már nem emlékezett rám. Nem különösebben zavar ez a dolog, de úgy belegondoltam a lírai kérdésbe, hogy vajon emlékszik-e arra, hogy valaha elmondta valakinek élete titkát...?

A napot a könyvtárban zártam este fél 9-kor, közben sikerült rásózni a ponyváimat egy ártatlan áldozatra, majd boldogan hazasétáltam a hóesésben. Erre ez a szám dukál, ilyenekre sétálok mostanában haza: http://www.youtube.com/watch?v=jhW3MueDmV0