Amúgy a népművelésen túl két dolog van velem: munka szempontjából rohan az idő (én az a tücsök vagyok, aki télen hegedült - új rovarfaj!), magánélet szempontjából meg csigalassúsággal telnek a napok. Ha a feldolgozandó újságokat nézem, akkor kétségbeesek, és mostanában még szombaton és vasárnap is a könyvtárban ülök, és szkennelek, amíg ki nem akar esni a szemem, amúgy meg számolom a napokat a hazautazásig (39-et kell aludni). Bár azért kicsit tartok is attól, hogy milyen lesz újra visszacsöppeni a stresszbe (erről álmodok is mostanában), és hogy meg fogom-e állni a helyemet, mert most tök nyugalmas nyugdíjaséletet élek, és senki nem hajt engem magamon kívül. De vágyom már arra, hogy végre otthon legyek, és átöleljem a szeretteimet, legyen egy lusta hétvégénk Cs-vel, mikor főzünk és valami sorozatot nézünk, hogy a saját ágyunkban aludjak, és hogy egyek Anyukám főztjéből, meg átöleljem a Mamikat és Papimat, meg a Kerekfejűt, aki azóta göndör őrült professzorhajat növesztett. Hát most megint Keresztes Ildikó leszek, de bevallom, ezeknek már a gondolatától is párásodik a szemem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése