2012. december 25., kedd

Vörös és arany - Aida a Metropolitan Operaházban

A New York-i Metropolitan Operaház pazar. Az USÁ-ban a kiváló mecenatúra áldását élvezik a művészetek, csak egy példával megvilágítva: az általunk látott Aida színpadra állítását egyetlen mecénás hölgy bőkezű támogatásából állították színpadra. A támogatásnak köszönhetően nem csak a helyszín csodálatos (az eredeti, Broadwayen lévő, 1883-ban(!!) megnyitott épületet 1966-ban váltotta fel a mai operaház épülete, amely ma az ún. Lincoln Center az Előadóművészetekért intézmény- és épületegyüttes része. A Lincoln Center jelenleg 29 művészeti intézménynek ad otthont, köztük a New York-i Balettnek, a New York-i Filharmonikusoknak, a Metropolitan Operaháznak, a Kamarazenei Társaságnak, a Juilliard School előadóművészeti konzervatóriumnak, több színháznak Broadway, off-Broadway és kísérleti jellegű darabokkal, a New York Public Library egy részének, valamint a Jazz at Lincoln Center nevű non-profit intézménynek. A Lincoln Center központi része egy hatalmas utcatömbnyi területen fekszik térrel és szökőkúttal a közepén.

Íme a Met épülete. (A következőkben nem saját képek lesznek, mert az épületben nem lehetett fotózni.)





Belépve ez a látvány fogadott minket. Félreértések elkerülése végett: ez itt még csak az előtér...








A bár fölötti falat Chagall hatalmas freskója, A zene diadala díszíti. Ha nem kezdődik az előadás, valószínűleg még mindig ennek a részleteit tanulmányoznánk. 

És végül az előadótér. Mi a második erkényszintre, középre vettünk jegyet, álomszerűen jó helyre. (Mondjuk az árától is káprázott a szemünk, de úgy gondoltuk, ha egyszer jövünk, akkor lássunk-halljunk mindent tökéletesen. Természetesen nem ez volt a legdrágább jegy.) Az első képen látható kis csillárok az előadás kezdetekor felemelkednek. Másik érdekesség, hogy minden néző előtt van egy kicsi, korlátba épített konzol, amelyen követni lehet az olasz szöveget angolul, olaszul és spanyolul, és a saját feliratod oldalról már nem látszik, tehát a melletted ülőket nem zavarja.




Az idén 129. évadjában járó Metropolitanban közel teltházas előadáson néztük az Aidát december 22-én, ami teltház egyébként 3800 ülő- és 195 állóhelyet takar. Hatalmas a belső tér! A színpad nem kevésbé méretes, a második felvonás Győzelmi indulójában közel 120 ember állt a színpadon, majd bevonult egy kétlovas lovaskocsi, és a színpad még így sem volt túlzsúfolt. Nézzétek meg az említett jelenetet itt, az első videóban. Pontosan ezt láttuk:
http://www.metopera-digital.org/metopera/season201213?sn=st#pg26

Nagyon tetszett, hogy amellett, hogy a díszletek pompásak (de nem túlzóak) voltak, hogy minden egyes térelemnek, még a statiszták közé helyezett kőnek is térrendező szerepe volt. Igazán minden apró részletre figyeltek a megvalósításkor. A fénytechnika is említést érdemel, az egyik jelenetnél olyan természetes hatású fényt reprodukáltak, mintha a színpad bal oldalán hatalmas ablakokon áradna a kora délutáni napsütés. Jól elhelyezett rövid balett betétek. Perfekcionizmus minden szinten. És persze az operaénekesek! Egy csoda, ahogyan a hangjuk azt a hatalmas teret minden kihangosítás nélkül betöltötte. Minden bizonnyal a Metben fellépni az operaénekesek karrierjének csúcsa... A közel négyórás, négyfelvonásos operában Aidát Hui He kínai szoprán alakította, akit a New York Times csak Kína opera first lady-jeként emleget. Külön érdekesség, hogy Aida apját, az etióp király Amonasrót Sebestyén Miklós játszotta.

Aida szerepében Hui He:


Roberto Alagna Radames szerepében:



Lassan kimerítem a szinonimaszótárat a szuperlatívuszokra... :) Szenzációs élmény volt!

1 megjegyzés: