Mindennapi csalódások

Hát komolyan mondom, felcseszem az agyam azon, hogy a lakótárs egyszerűen nem takarít. Anyukám most a fejéhez kap, hogy Úristen, mikor változott meg a rumlis lánya, de komolyan, asszem öregszem, mert ezt a koszt én nem bírom. Utoljára az egész lakást kiglancoltam a porszívózástól a portörlésen keresztül a kád- meg budisúrolásig mielőtt Cs jött. Na de kérem, az nem most volt. És a lakótárs azóta egyszerűen nem bírja a kezébe venni a porszívót, pedig már cipőt-nem-levevős partit is rendezett. Nem bírtam, ma megcsináltam az egészet. Hát végülis érthető, hogy nem ér rá a csaj, hiszen van neki egy komplett fél állása, nincs partnerkapcsolata, alig vannak már a városban barátai, nem sportol, nem főz (max. hetente egyszer ráveszi magát, és azt eszi a hét hátralevő részében, a maradék napokon meg pepperoni szalámis pizzát rendel), a mosogatást hetente kb. kétszer, mikorra már minden kosz beleszárad a tálakba. Így belegondolva már értem, hogy miért annyira elfoglalt és fáradt mindig.