Kutatás

Hogy ne csak pampogjak, elmesélem Nektek, hogy hogy állok a kutatással.
Eredetileg némileg ambíciózusabb tervvel érkeztem ide, mint amin most dolgozom, de ez nem kevésbé izgalmas, sőt. Az amerikai magyarság kutatása szomszédos országainkhoz (kiváltképp pl. Lengyelországhoz) képest le van maradva, mint a borravaló, és noha születtek munkák az emigráns csoportok életéről, rengeteg terület lefedetlen még. A magyarok Amerikába vándorlásának több hulláma is volt a 19. és a 20. században, a Kossuth-emigráció kb. 3000 magyarjától, a századforduló gazdasági kivándorlásán (kb. félmillió magyar), a második világháború utáni politikai menekülteken (kb. 26.000 fő) és az 1956-os menekülteken (kb. 40-50.000 fő) át az 1980-as évek újabb, ma is zajló gazdasági kivándorlásáig.
A magyarok első nagyszámú, összetartó közösségeit a századfordulós kivándorlók alapították, akik a sanyarú gazdasági körülmények elől menekülve Amerikában próbáltak szerencsét, ahova ügynökök toborozták Magyarországon az olcsó kelet-európai munkaerőt a gyárakba, bányákba. (Sok helyen egyenesen sztrájktörőnek hívták be a magyarokat, mikor az amerikai munkások magasabb béreket és alacsonyabb munkaórákat követeltek. A magyarok az otthoni viszonyokhoz képest így is a napi bér kb. 3x-osát keresték meg, és ez a mezőgazdasági idénymunkával szemben állandó kereset volt.) Ezek a magyarok eredetileg nem a letelepedés szándékával érkeztek ide: mai szemmel nézve idénymunkások voltak, akik néhány év tervezett pénzgyűjtés után hazatérve házat és tehenet vehettek a falujukban. (Volt olyan elszegényedett zalai rész, ahonnan egész falvak vándoroltak ki. Ld. József Attila híres sorát: "s kitántorgott Amerikába másfél millió emberünk", noha az igazsághoz hozzátartozik, hogy a másfél millió emigránsból az akkori nagy Magyarország területéről kb. csak félmillió fő volt magyar.) A kezdeti, túlnyomórészt férfiakból álló csoporthoz néhány évvel később nők is csatlakoztak, sok esetben a férfiak Magyarországról "hozattak" feleséget maguknak, vagy kihívták az otthon maradt családot maguk után. Házasság tekintetében a magyarok nagyon zárt, endogám közösséget alkottak. A világháború és Trianon aztán átrajzolta az életüket, és sokuknak már nem volt hazája, ahova hazamehettek volna. Így a letelepedés mellett döntöttek. Számos amerikai magyar közösségben már egészen korán, a század első évtizedében templomot, betegsegélyzőket alapítottak, és magyar újságokat írtak. Az 1920-as években egyre többen vettek házat.
A kutatásomban ezen első generáció gyermekeinek az identitását és asszimilációját vizsgálom a New Brunswick-i közösség esettanulmányán keresztül. A legtöbb szakirodalom úgy ír erről a generációról, mint "elveszett" és "beolvadt" csoportról, akik a világháború utáni amerikanizációs törekvések (az amerikai állam nyomása a bevándorlókon, hogy szerezzenek államolgárságot, hagyják el nyelvüket, és legyenek 100%-os amerikaiak), az amerikai iskoláztatás, majd a gazdasági világválság nyomán feszülő társadalmi ellentétek hatására elfordultak magyarságuktól. Ugyanakkor mélyebben soha senki nem vizsgálta még ezt a csoportot, és sikerült néhány olyan egyéni törekvést találnom, amely azt bizonyítja, hogy ezek az emberek nem olvadtak be, hanem megtartották a magyarságukat, további évtizedeken keresztül meghosszabbítva a magyar szervezetek, templomok, magyar iskolák, újságok életét.
Eredeti terveim szerint 4 közösség második generációs tevékenységét szerettem volna megvizsgálni (New Brunswick, Cleveland, Pittsburgh, Chicago), hogy ezáltal valamiféle reprezentatív következtetést lehessen levonni eme generáció életpályájával kapcsolatban. Ugyanakkor sajnos rá kellett jönnöm, hogy a statisztikai adatok annyira feldolgozatlanok, hogy ez nem férne bele 6 hónapba (az egyik konzulensem szerint kb. 3 év munkája lenne). Emiatt úgy döntöttem, hogy csak New Brunswick-kal fogok foglalkozni. Ehhez szükségem van a népszámlálási kéziratok feldolgozására (1920-as, 1930-as, 1940-es, az ezutániak jogvédelmi okok miatt még nem elérhetőek), hogy részletesen vizsgálhassam a fiatalok csoportjának különböző jellemzőit (lakóhely - magyar negyeden belül v. azon kívül?, nyelvhasználat, házasság - endogám v. vegyes?, végzettség, foglalkoztatás, stb.), és összevethessem az adatokat a szülők jellemzőivel. Ezen kívül megnézem a helyi amerikai magyar lapokat, utánakeresek a tagságoknak az amerikai és amerikai magyar szervezetekben, iskolákban, a részvételnek a politikában, a Magyarország-képnek. Utóbbiakhoz a helyi alapítványi és a templomi archívumokban találok anyagot. A statisztikai jellemzőket követően azt vizsgálom, hogy milyen hatással volt a helyi, az amerikai és a magyar politika a bevándorlókra. A dolgozatot végül egyedi esettanulmányokkal, kiemelt személyek jellemzésével szeretném zárni, és az ő példájukon keresztül elemezni azt, hogy ez a generáció hogyan értelmezte a magyar identitását. Feltételezésem szerint megfigyelhető lesz a csoportban egyfajta társadalmi rétegződés, és azok, akik ugyanúgy munkásemberek voltak, mint a szüleik, és gyárakban dolgozták le az egész életüket, másképpen viszonyultak a magyarságukhoz, mint azok, akik pl. (a magyar szavazatok révén) beléptek a helyi politikai életbe, és fentebb jutottak a ranglétrán.
A disszertáció tervét nemrég készítettem el és beszéltem át a témavezetőmmel, akinek hála Istennek tetszett a téma és a felépítés, és meg is dicsért, ami nála nagyon nagy szó. Ennek nagyon örülök. Egyébként az itteni konzulenseimnek is tetszenek az elképzeléseim, és megdicsértek, hogy milyen gyorsan haladok, pedig még csak 2 hónapja vagyok itt. (Igazából az a titka, hogy napi 10  órákat kell dolgozni.)
Jelenleg a népszámlálási adatok feldolgozását gyűröm már kb. 3 hete, ami irtó unalmas, szemfárasztó, és monoton meló. Konkrétan excelbe viszem át az adatokat, hogy utána kimutatásokat készíthessek belőle. Ha esetleg tudtok olcsó kínai bérmunkaerőt, netán lelkes mazochista magyarságszeretők vagytok, szóljatok, és adok lehetőséget az önbüntetésre. Mutatok egy példát: http://archive.org/stream/newjerseycensus00reel1367#page/n517/mode/1up 
Aki a 63. sorban kiolvassa nekem, hogy mi van az Industry oszlopban, kap egy cukorkát. (Aki még nem ismer, ne fogadja el idegen nénitől.)