Cs hazajött szombaton, és annyira örülök, sikeres útja volt, teljesen feldobta az előrehaladás a projektjével kapcsolatban, meg hogy csomó emberrel tudott egyeztetni. Mondjuk ilyenkor mindig elfárad, mint a kutya, mert még esténként is van (részint kötelező) program, plusz még a jet lag. Az út végére sikerült is összeszednie egy frankó kis náthát a kimerültségtől. Mivel odakint rengeteg termék (pl. elektronikai cuccok, ruhák - főleg outletből) sokkal olcsóbbak, vásárolt egy rakás vásárfiát, Boteknek annyira cuki kis rosszfiús kapucnis pulcsikat, meg "Ilyen menőnek lenni már tudomány" feliratú pólót és efféléket hozott, teljesen odavagyok értük. Itthon max. a H&M dob piacra ötletesebb ruhákat, de kisfiúknak minden csak kék, kék, kék, kék, szürke, kék, kék, fehér, kék, elvétve zöld. Miért nem gyártanak színesebbeket? Egy kisfiú pl. nem hord pirosat, narancssárgát, citromsárgát, vagy mittudomén, bármit, ami kicsit is rendhagyó színű? Oké, abbahagyom, first world problems. :)
Az utolsó kezelés óta egészen múlt csütörtökig egyszerűen remekül voltam, szinte semmi rosszullét, hasmenés, tele voltam energiával, minden ment, mint a karikacsapás. Viszont valahogy úgy van a ciklus, hogy a kemó után egy héttel jön ez a nyavalyás láz, amit iszonyat kellemetlen ízületi fájdalom és fejfájás előz meg (nyilván nekem meg ott fáj, ahol a leggyengébb vagyok, a derekam nagyon sajog, fáj a hátam, meg a derekamból úgy lesugárzik a fájdalom mindkét lábamba, hogy meg se tudok mozdulni). Tipikus influenzás tünetek. Csak ugye ahhoz van szokva az ember, hogy átmegy rajta pár szar nap alatt, de ez nem olyan, ez alattomos, múlt csütörtök óta tart, úgyhogy felváltva sajgok, lázcsillapítózok, majd csatakosra izzadom magam és alszom. Esetleg délután már ember vagyok, és még csinálni is tudok valamit.
Mindennek ellenére mentálisan nagyon jól vagyok. Tényleg aktívan dolgozom fejben a gyógyulásomon, meg most sok könyvet olvasok a táplálkozással kapcsolatban, úgy érzem, egyre jobban megértem ennek a betegségnek a mibenlétét. Mivel páran azt mondtátok, hogy érdekel Titeket a Simonton-terápiáról szóló könyv, beszereztem magamnak egy plusz példányt, amit szívesen kölcsönadok. (Amúgy csak a kiadótól lehet megvenni itt: Egészségforrás Alapítvány) Engem mondjuk annyira beszippantott a dolog, egyszerűen minden alkalommal olyan témákra térünk, amelyek már évek óta feldolgozatlanul zavarnak, és mintha pontosan tudnák, hogy nekem mi a szorongásom, a nehézségem, mi bánt, mihez kell nyúlni. Zs néni, akinek immáron háromszor volt rákja, szintén olvassa a könyvet, és ő is kért belőle két példányt, annyira igaznak érzi azt, amiket leírnak benne. Szerintem a könyv olyan gyönyörűen leírja azt, hogy betegítjük meg magunkat, és nem csak a rákosok!!!, azzal ahogyan rossz minták alapján kezelünk dolgokat. Hát nem akarok mindent részletezni, legszívesebben Karácsonyra osztogatnám minden ismerősömnek.
A táplálkozással kapcsolatban egyelőre bevezettem változtatásokat, erről majd szeretnék később írni egy posztot, hátha másnak hasznos lehet. Amúgy amiket javasolnak, azok meglepő(?) módon egyáltalán nem ördögtől való dolgok, és nem is annyira radikálisak, mint amilyennek először hittem őket (vagy még csak nem jutottam el az igazán drasztikus diéta javaslatokig). Alapvetően amiben én hiszek (és ezekről olvastam is valamennyit), hogy rákot így egy az egyben gyógyító szupertáplálék/táplálékkiegészítő/kúra nem létezik, a rákot nem lehet 0 cukorbevitellel eléheztetni, vagy pl. x zöldségkúrába fojtva megfullasztani (erről van itt egy cikk, aminek minden pontjával nagyon egyet tudok érteni, többek között azzal is, hogy a falra mászok a becsavarodott összeesküvés elméletektől, hogy a gyógyszercégek eltitkolják a rák gyógymódját. Szerintem egy élő beteg jobban fizet, mint egy halott. Ennyi.) Az ételre visszatérve, a fontos, hogy a szervezetembe olyan összetettebb táplálékokat vigyek be, amelyeket a daganatos sejtek nem, vagy nehezebben tudnak feldolgozni, pl. a könnyen cukorrá alakítható fehér kenyér, fehér liszt, fehér tészta, cukor, édességek helyett friss zöldség, gyümölcs, és megerősítsem az immunrendszeremet olyan antioxidánsokkal, rostokkal, ásványi anyagokkal, stb., amelyek segítségével a szervezetem könnyebben le tudja győzni a rákot. Nem akarok a táplálkozásszakértő szerepében tetszelegni, csupán azt szeretném majd leírni, mit olvastam, és hogy én mikkel próbálkozom, és miért.
Rekonzílium csütörtökön Pesten, ott megtudjuk, mi lesz a továbbhaladás a kezelésben.
Az utolsó kezelés óta egészen múlt csütörtökig egyszerűen remekül voltam, szinte semmi rosszullét, hasmenés, tele voltam energiával, minden ment, mint a karikacsapás. Viszont valahogy úgy van a ciklus, hogy a kemó után egy héttel jön ez a nyavalyás láz, amit iszonyat kellemetlen ízületi fájdalom és fejfájás előz meg (nyilván nekem meg ott fáj, ahol a leggyengébb vagyok, a derekam nagyon sajog, fáj a hátam, meg a derekamból úgy lesugárzik a fájdalom mindkét lábamba, hogy meg se tudok mozdulni). Tipikus influenzás tünetek. Csak ugye ahhoz van szokva az ember, hogy átmegy rajta pár szar nap alatt, de ez nem olyan, ez alattomos, múlt csütörtök óta tart, úgyhogy felváltva sajgok, lázcsillapítózok, majd csatakosra izzadom magam és alszom. Esetleg délután már ember vagyok, és még csinálni is tudok valamit.
Mindennek ellenére mentálisan nagyon jól vagyok. Tényleg aktívan dolgozom fejben a gyógyulásomon, meg most sok könyvet olvasok a táplálkozással kapcsolatban, úgy érzem, egyre jobban megértem ennek a betegségnek a mibenlétét. Mivel páran azt mondtátok, hogy érdekel Titeket a Simonton-terápiáról szóló könyv, beszereztem magamnak egy plusz példányt, amit szívesen kölcsönadok. (Amúgy csak a kiadótól lehet megvenni itt: Egészségforrás Alapítvány) Engem mondjuk annyira beszippantott a dolog, egyszerűen minden alkalommal olyan témákra térünk, amelyek már évek óta feldolgozatlanul zavarnak, és mintha pontosan tudnák, hogy nekem mi a szorongásom, a nehézségem, mi bánt, mihez kell nyúlni. Zs néni, akinek immáron háromszor volt rákja, szintén olvassa a könyvet, és ő is kért belőle két példányt, annyira igaznak érzi azt, amiket leírnak benne. Szerintem a könyv olyan gyönyörűen leírja azt, hogy betegítjük meg magunkat, és nem csak a rákosok!!!, azzal ahogyan rossz minták alapján kezelünk dolgokat. Hát nem akarok mindent részletezni, legszívesebben Karácsonyra osztogatnám minden ismerősömnek.
A táplálkozással kapcsolatban egyelőre bevezettem változtatásokat, erről majd szeretnék később írni egy posztot, hátha másnak hasznos lehet. Amúgy amiket javasolnak, azok meglepő(?) módon egyáltalán nem ördögtől való dolgok, és nem is annyira radikálisak, mint amilyennek először hittem őket (vagy még csak nem jutottam el az igazán drasztikus diéta javaslatokig). Alapvetően amiben én hiszek (és ezekről olvastam is valamennyit), hogy rákot így egy az egyben gyógyító szupertáplálék/táplálékkiegészítő/kúra nem létezik, a rákot nem lehet 0 cukorbevitellel eléheztetni, vagy pl. x zöldségkúrába fojtva megfullasztani (erről van itt egy cikk, aminek minden pontjával nagyon egyet tudok érteni, többek között azzal is, hogy a falra mászok a becsavarodott összeesküvés elméletektől, hogy a gyógyszercégek eltitkolják a rák gyógymódját. Szerintem egy élő beteg jobban fizet, mint egy halott. Ennyi.) Az ételre visszatérve, a fontos, hogy a szervezetembe olyan összetettebb táplálékokat vigyek be, amelyeket a daganatos sejtek nem, vagy nehezebben tudnak feldolgozni, pl. a könnyen cukorrá alakítható fehér kenyér, fehér liszt, fehér tészta, cukor, édességek helyett friss zöldség, gyümölcs, és megerősítsem az immunrendszeremet olyan antioxidánsokkal, rostokkal, ásványi anyagokkal, stb., amelyek segítségével a szervezetem könnyebben le tudja győzni a rákot. Nem akarok a táplálkozásszakértő szerepében tetszelegni, csupán azt szeretném majd leírni, mit olvastam, és hogy én mikkel próbálkozom, és miért.
Rekonzílium csütörtökön Pesten, ott megtudjuk, mi lesz a továbbhaladás a kezelésben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése