Kezdtem a legfontosabbal: Zs néni sikeresen túl van a mûtétjén, és igaz ugyan, hogy a tervezett 1 helyett 2,5 órás lett a beavatkozás, de minden rendben lezajlott, ma már ki is szedték a kapcsait, és kiengedték. A hormonszintje azonnal helyreállt, és már a kalcium is rendezôdik nála. Szerdán hazaviszik Cs tesójáék, és végre kipihenheti a kis családunk által okozott egy éves fárasztást.

Meanwhile on Kárpáti:
Ha egyéb tehetség hiányában bárki közületek arról álmodozott volna, hogy Darwin-díjat nyer, hát sürgôsen felejtse el, az az enyém, csak az enyém!!!! 

Csütörtök este behajoltam a gyerek kiságyába (teljesen ártalmatlannak tûnô, mindennapos mozdulat), aztán mintha a szegycsontom megcsúszott/megbicsaklott volna az ágy szélén, tompa fájdalmat és légszomjat éreztem. Aznap este SBO, sürgôs röntgen, hogy nem roppantam-e megint - szerencsére nem, valószínûleg húzódott vagy zúzódott, de még így is 6-8 hétig fájni fog. Másnap még egész tûrhetôen voltam, a móka péntek éjjel kezdôdött, kb. 2-3 mp-es izomgörcsökkel (kb. mint egy szülés és egy szívroham kombója) és brutális légszomjjal órákon át. (Még a nagymûtétem után is azt mondom, a csigolya beroppanásomtól és az azzal járó görcsöktôl kegyetlenebb fájdalmat soha nem éltem életemben, de ez a mostani is nagyon versenyképes volt...) Szerencsére viszont határozottan javulok azóta, és a kezelésre is felvergôdtem magam, úgyhogy most folyik a 4. kemo. A tumor markereim szépen alakulnak, szombaton és vasárnap lesz CT és MR kontroll, szurkoljatok, hogy mutasson javulást!!