Guten Abend!
Kicsit nagyon el vagyok maradva a beszámolóval, mea culpa, és most is csak röviden, mert akkor sose fekszem le, pedig totál ki vagyok purcanva (de ígérem, a napokban pótolok):
1. Az esküvő és a gyermek keresztelője csodálatosan sikerült, a szertartás nagy meghatódottságban telt, szép volt a menyasszony, isszonyat jóképű a férj meg a kis klón, a vacsora kiváló, laktató, a hangulat a lehető legcsaládiasabb, bensőségesebb. Vagyis minden pontosan olyan, amilyennek megálmodtuk.
2. Hétfői hazatérés után hirtelen ötlettől vezérelve szerdán lezúztunk a Balatonra életünk első családi nyaralására, ami bájosan gyakorlatlanra sikerült, de összességében nagyon jól éreztük magunkat. Többek között nem is tudom, hogy képzeltük, hogy nekünk lesz alkalmunk valahová, bárhová is elegáns ruhába felöltözve elmenni egy feszes tempót diktáló, lassan-lassan dackorszakba lépő egyévessel. A gyereknek a kimozdulástól totál megborult a napirendje, és az esti 7 órás alvás helyett még 10-kor is a nyakunkon ugrálva kukorékolt (bezzeg reggel már 6-kor kelt) a kb. 40 fokos szobában (klíma az isten, na az nem volt). Viszont az, ahogyan a Balatonban elpancsikolt/iszapot kóstolt/vizet ivott a kis rebellis, mindenért kárpótolt minket.
3. Ma lett volna a 4. kezelésem, ma is hazaküldtek, annyira alacsony megint a fehérvérsejt és granulocita számom. Megint jön a szúrós játék egy hétig, aztán jövő hétfőn megyek újra. Pedig direkt elmentem múlt kedden vért vetetni, és akkor még tök jók voltak az eredményeim. :S Mindjárt mondtam is a főnővérnek, hogy mi lenne, ha nem is bohóckodnánk itt, hanem minden köztes héten alapból szúrnám magam, és akkor nem kellene potyára utazgatnom. Azt mondták, lehet ez lesz, de előbb a mostani értékeket rakjuk rendbe.
4. Az egyetlen dolog, ami miatt örülök, hogy most hazajöttem az, hogy Zs nénit csütörtökön műtik, és holnaptól kezdve gyakorlatilag nincs velünk, mert hamarabb befekszik, meg izotópos vizsgálatot végeznek rajta, és két napig amúgy se mehetne a gyerek közelébe. Így most nagy szükség van rám itthon. A műtét komolynak ígérkezik, és Zs néni ugyan nem tölt benn sok napot, a lábadozás hosszú. Emiatt, ill. mert szegényt már totálisan lemerítettük a majdnem egy év alatt, azt beszéltük meg, hogy valószínűleg a varratszedés után hazamegy, és akkor állandóra már nem is jön vissza többé. Emberfeletti, amit véghez vitt értünk ez alatt az egy év alatt. Mivel a hátam/derekam a vártnál sokkal gyengébb, már pár emeléstől megfájdul, én meg nem merem túlfeszíteni a húrt, nehogy újra beroppanjon, most Anya lesz nálunk fél napokat (eddig is minden nap jött lelkiismeretesen, csak eddig több kézre jutott ugyanannyi feladat), Cs próbál néha itthonról dolgozni, és sürgősen dadust keresünk, aki segít nekem itthon délelőttönként. Hát nem lesz egyszerű történet, de mi már nem is élveznénk, ha nem fájna, ehehhhhehhh.
Kicsit nagyon el vagyok maradva a beszámolóval, mea culpa, és most is csak röviden, mert akkor sose fekszem le, pedig totál ki vagyok purcanva (de ígérem, a napokban pótolok):
1. Az esküvő és a gyermek keresztelője csodálatosan sikerült, a szertartás nagy meghatódottságban telt, szép volt a menyasszony, isszonyat jóképű a férj meg a kis klón, a vacsora kiváló, laktató, a hangulat a lehető legcsaládiasabb, bensőségesebb. Vagyis minden pontosan olyan, amilyennek megálmodtuk.
2. Hétfői hazatérés után hirtelen ötlettől vezérelve szerdán lezúztunk a Balatonra életünk első családi nyaralására, ami bájosan gyakorlatlanra sikerült, de összességében nagyon jól éreztük magunkat. Többek között nem is tudom, hogy képzeltük, hogy nekünk lesz alkalmunk valahová, bárhová is elegáns ruhába felöltözve elmenni egy feszes tempót diktáló, lassan-lassan dackorszakba lépő egyévessel. A gyereknek a kimozdulástól totál megborult a napirendje, és az esti 7 órás alvás helyett még 10-kor is a nyakunkon ugrálva kukorékolt (bezzeg reggel már 6-kor kelt) a kb. 40 fokos szobában (klíma az isten, na az nem volt). Viszont az, ahogyan a Balatonban elpancsikolt/iszapot kóstolt/vizet ivott a kis rebellis, mindenért kárpótolt minket.
3. Ma lett volna a 4. kezelésem, ma is hazaküldtek, annyira alacsony megint a fehérvérsejt és granulocita számom. Megint jön a szúrós játék egy hétig, aztán jövő hétfőn megyek újra. Pedig direkt elmentem múlt kedden vért vetetni, és akkor még tök jók voltak az eredményeim. :S Mindjárt mondtam is a főnővérnek, hogy mi lenne, ha nem is bohóckodnánk itt, hanem minden köztes héten alapból szúrnám magam, és akkor nem kellene potyára utazgatnom. Azt mondták, lehet ez lesz, de előbb a mostani értékeket rakjuk rendbe.
4. Az egyetlen dolog, ami miatt örülök, hogy most hazajöttem az, hogy Zs nénit csütörtökön műtik, és holnaptól kezdve gyakorlatilag nincs velünk, mert hamarabb befekszik, meg izotópos vizsgálatot végeznek rajta, és két napig amúgy se mehetne a gyerek közelébe. Így most nagy szükség van rám itthon. A műtét komolynak ígérkezik, és Zs néni ugyan nem tölt benn sok napot, a lábadozás hosszú. Emiatt, ill. mert szegényt már totálisan lemerítettük a majdnem egy év alatt, azt beszéltük meg, hogy valószínűleg a varratszedés után hazamegy, és akkor állandóra már nem is jön vissza többé. Emberfeletti, amit véghez vitt értünk ez alatt az egy év alatt. Mivel a hátam/derekam a vártnál sokkal gyengébb, már pár emeléstől megfájdul, én meg nem merem túlfeszíteni a húrt, nehogy újra beroppanjon, most Anya lesz nálunk fél napokat (eddig is minden nap jött lelkiismeretesen, csak eddig több kézre jutott ugyanannyi feladat), Cs próbál néha itthonról dolgozni, és sürgősen dadust keresünk, aki segít nekem itthon délelőttönként. Hát nem lesz egyszerű történet, de mi már nem is élveznénk, ha nem fájna, ehehhhhehhh.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése