2015. június 9., kedd

Az alapvetôen jó hangulatom mellett vannak itt azért szürreális pillanatok/hangulatok. Pl. elég lehúzó, mikor a két szobatárs közli, hogy ôk már egy éve járnak kéthetente kezelésre, és hogy ôk is úgy jöttek ide, hogy csak 12 alkalom... Meg mikor éjjeli pisilés közben tör rám, hogy basszus, egy méreg csöpög belém éjjel-nappal, mi lesz ebbôl, és egyáltalán, kigyógyult már bárki is ebbôl a rákfajtából? mert én speciel még sehol nem olvastam errôl, de már nem is akarom, csak megijesztem magam, és jajistenemsegíts, most kezdek Miatyánkba, miközben épp a vécébôl húzom ki az infúziós állványomat. Meg a beleegyezôn rajta van, hogy tudomásul veszem, a kemo okozhat olyan károkat mas szerveimben, amik akár halálos kimenetelûek is lehetnek.

Aztán másnap felkelek, igaz, a cucc még mindig csepeg (fog is, kb. éjfélig, úgyhogy csak reggel megyek haza), de jó az idô, a két szobatárs eredményei javulnak, az egyiké már negatív, már csak biztonsági záró adagokat kap, meghallgatom az aktuális kedvenc számomat, a gyerek már nem kiütéses, és érzem, hogy én ezt a szart végigcsinálom, és haza fogok menni, és kigyógyulok, és jön a remisszió (mikor már nem kezelnek, és ketyeg az 5 év), és azt mondom magabiztosan, én egy túlélô vagyok. Vagy már most írjam, a fô a hozzáállás és az optimizmus? Szerencsés vagyok, van kiért csinálnom. Meg mert mióta beteg vagyok, minden kis apróságnak tudok örülni. Azaz egészségesebb vagyok, mint bárki más, ugye? :)

5 megjegyzés:

  1. És mi most az aktuális kedvenc számod?

    VálaszTörlés
  2. Oh!

    (én a sajátomat itt nem merem vállalni, de nagyon köszönöm a megosztást!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ne szegyelld, en is voltam fiatal es boho!

      Törlés