Vannak napok, amelyek nem fognak piros betűs ünnepként bevonulni a naptárunkba, a mai pontosan ilyen. Megvan a biopszia eredménye. Sajnos pozitív, és valószínűleg a kiműtött daganat áttétei vannak a májamban (azért csak valószínűleg, mert az asszisztenssel beszéltem, nem az orvossal). Holnap egyeztetnek az orvosok a kezelésről, és az asszisztensnő azt ígérte, hogy holnap felhív a következő lépésekkel kapcsolatban. Ami a híren kívül teljesen kibuktatott, hogy második alkalommal próbáltam érdeklődni az asszisztensnél az eredményről, miután visszahívott, majd közölte, hogy nem kell itt izgulni, nem felejtettek el, holnap egyeztetnek az orvosok a kezelésemről. Mondom, ezek szerint megvan a biopszia eredménye? És, esetleg lehet tudni, hogy milyen lett? "Hát nem jó, miért, mégis mire számított??" Majd miután megbeszéltük a szükségeseket, és szabadkoztam, hogy én igazán nem akartam itt nyomulósan zavarni, csak hát a doktornő azt mondta 3 hete, hogy nagyon agresszíven terjed a rák, és azonnal meg kell kezdeni a kezelést, az asszisztens csak annyit mondott, hogy "nem kell ezeket a dolgokat olyan véresen komolyan venni!" Ritkán sírok, de ezután a telefon után eléggé eltört nálam. Hát milyen dolog már az ilyen? Meg már önmagában az, hogy ilyen helyzetben szabadkoznom kell, hogy érdeklődöm az eredményemről... Ha nem hívom, ma se mondanak semmit.