2015. május 20., szerda

Ma megvolt a második biopszia is, ezúttal Pesten. Hát mit mondjak - tényleg nem azért írom, hogy a debrecenieket lejárassam, mert találkoztam itthon nagyon-nagyon jó orvosokkal -, a Transzplant Klinikán megint a legnagyobb profizmussal találkoztam. A doki persze jót derült a "bájbiopszián", majd megkérdezte, és amúgy milyen volt a vizsgálat a múlt héten? Én meg néztem rá, és kérdeztem, hogy "Pontosan mire gondol? Élveztem minden percét." Kb. 15 perc alatt lezavarták a vizsgálatot (a múlt héten csak az tartott ennyi ideig, míg ultrahanggal belőtték, hogy hova szúrjanak), és közben még az elmaradhatatlan hallgató közönségnek is magyarázott az orvos. Gondoltam is, hogy egész érdekes lenne ez, ha nem épp belőlem állna ki egy 18 centis tű. Utána két órán át kellett feküdni, majd pucoltunk ebédelni egy jót, babát látogatni Pesten, végül haza. Írtam az onkológusnak, hogy ma megvolt a vizsgálat, ők figyelik a rendszerben, hogy mikor lesz eredmény, és értesítenek majd a fejleményekről. Elméletileg 48 órán belül már kipreparálják a kis mintámat, szóval kiértékelhető, de az asszisztens itt amúgy egy hetet mondott szokásos időnek... Mindegy, már attól fellélegeztem, hogy talán az előzetes vizsgálatok ezzel végetértek, és hamarosan elkezdődhet már valami kezelés.

Bámulatos egyébként, hogy mennyire megtanul az ember egyik percről a másikra átváltani a totál szarról a nagyon szuperre és vissza. Az utóbbi időben nálam minden nem orvosnál töltött nap olyan, mint egy vakáció, élvezem, mint egy gyerek, teljesen elmerülünk abban, hogy itt van Botek, hogy jön a nyár, hogy a hétvégén szülinapi buliba megyünk, és hogy szép a kertünk. Ilyenkor a legtöbb napon nem forgok az egészségügyi dolgokon, hanem próbálok csak ezekre koncentrálni, és sokat imádkozni, ha jut rá időm, mert az mindig eltölt reménnyel és pozitív gondolatokkal. Még januárban kattant át valami bennem, és azt mondtam, oké, mindig lesz valami egészségügyi nyavalya, ami miatt rosszkedvű lehetek, de közben elrontom a családi boldogságunkat akkor is, mikor élvezhetnénk a pillanatot, hogy vagyunk egymásnak. Úgyhogy miután kitoltak a vizsgálatról az ágyon, 15 perccel később már ott röhögcséltünk és barchobáztunk Cs-vel a folyosón.
 

2 megjegyzés:

  1. ez - amit az utolsó bekezdésben írsz - tök motiváló, inspiráló, nem is találom a szavakat, ezeket nem igazán szeretem, mert lejáratódtak az ilyen hivatásos szpíkerek miatt, de szóval így ismerős-ismeretlenül is gyakran eszembe jutsz és arra gondolok, hogy basszus, nem szabad elsüllyedni az önsajnálatban (amire hajlamos vagyok egyébként utólag teljesen jelentéktelen dolgok miatt is), ki kell használni az időnket, a szeretteinkre kell figyelni, az itt és mostra, más nem számít

    VálaszTörlés
  2. T: Gondoltam valamire.
    Cs: Botond!
    T: ...
    Cs: Libamáj!
    T: ...
    Cs: Interkontinentális ballisztikus rakéta!
    T: ...
    Cs: ...
    T: Nem, nem így kell játszani! Legyél taktikusabb... például kérdezz...

    VálaszTörlés