Esküvősös

Alakulnak az elképzeléseink a nagy nappal kapcsolatban.

Vagyis nagy napokkal, ugyanis a polgárjenőéknél hamarabb fogunk esküdni, és a nagy dobást nyárra, a templomira tartogatjuk. Tulajdonképpen már a polgárira meg is szereztük a tükörsima időpontyot, még csak azt nem döntöttük el, hogy farmerban, esetleg hawaii ingben és szandálban csattogjunk-e be, vagy öltözzünk fel rendesen, és zoknit is húzzunk a szandiba. Két tanú lesz 'szt viszont válltáska, a napon, mikor Csné leszek. (Nem, nagyon nem adják ezek a kötőjeles nevek!)

Nyáron a legeslegszűkebb család és kevés barát körében lesz a templomi esküvő, tervek szerint a bélapátfalvi apátsági templomban, ha tudnak minket fogadni. Mindig is nagyon kicsi esküvőről álmodtunk, ráadásul vicces módon még a frászt is hozná ránk, ha nagy lenne a tömeg, a lagzi pedig igazán nem a mi műfajunk, így a szertartás után tervek szerint egy igazán igényes egri étterembe szeretnénk menni, és ott vacsorázni egyet. Semmi lánykikérés, lagzilajcsi, menyasszonytánc, nem vagyok hajlandó székszoknyákkal, szorító cipőkkel (és hajcsatokkal, ehehhh) foglalkozni. Mellesleg mikor mondtam Cs-nek, hogy lehet nem is lesz hajam, azt mondta, nem baj, akkor ő is kopaszra dúratja a fejét, sőt, megmondjuk a násznépnek, hogy ha együtt éreznek velünk, akkor ők is. Röhögtem is gonoszul, hogy akkor csak az igazán elhivatottak jelennének meg, de spec. a családomban és a baráti körben tényleg vannak ilyen elvetemültek, már többen is jelezték hajlandóságukat. :D

Lényeg a lényeg, hogy alakul a tervezés-szervezés, remélem, mindenhol tudnak minket fogadni, és tényleg meg tudjuk tartani nyáron, és nem kell a kemo miatti rosszullétek okán átszervezni semmit.