Tegnap lehoztak az intenzívrôl, és már sokkal jobban érzem magam, sétálgatok is, meg azért nem mindegy, hogy hány csô lóg az emberbôl...
Hétfôn a mûtôben ott feküdtem kiterítve, mikor odaállt a fejem fölé az altatósorvos, megfogta az arcom két oldalról, és azt mondta, "Mi beleadunk 100%-ot, maga is adjon bele 100%-ot, és akkor rendben lesz minden!!" Hú, hát nekem ez olyan sokat jelentett! Olyan kiváló, felkészült és emberséges orvosok, mûtôsök, ápolók vesznek itt körül, csak dicsérni tudok mindenkit.
A mûtét után tök jól ébredtem, nem fájtam, és az eredmények is nagyon bíztatóan alakultak (azóta is!), két nap után már az anesztes orvos mondta, hogy most már igazán nyugodjak meg, túl vagyunk a kritikus idôszakon. Természetesen megkérdeztem tôle, hogy milyenek látta a májamat, mire azt mondta "tudtam, hogy meg fogja kérdezni, úgyhogy lefotóztam magának!" Ide most nem raknám ki a képet, de megegyeztünk abban, hogy sokkal jobban néz ki, mint amire számítottunk.
Egyelőre nem tudom, hogy milyen lesz a szövettan, ill. bármit az utókezelésrôl, de nem is érdekel, túléltem, és csak ez a fontos! Még egyszer nagyon köszönjük az imákat és sok ránk gondolást!!
Hétfôn a mûtôben ott feküdtem kiterítve, mikor odaállt a fejem fölé az altatósorvos, megfogta az arcom két oldalról, és azt mondta, "Mi beleadunk 100%-ot, maga is adjon bele 100%-ot, és akkor rendben lesz minden!!" Hú, hát nekem ez olyan sokat jelentett! Olyan kiváló, felkészült és emberséges orvosok, mûtôsök, ápolók vesznek itt körül, csak dicsérni tudok mindenkit.
A mûtét után tök jól ébredtem, nem fájtam, és az eredmények is nagyon bíztatóan alakultak (azóta is!), két nap után már az anesztes orvos mondta, hogy most már igazán nyugodjak meg, túl vagyunk a kritikus idôszakon. Természetesen megkérdeztem tôle, hogy milyenek látta a májamat, mire azt mondta "tudtam, hogy meg fogja kérdezni, úgyhogy lefotóztam magának!" Ide most nem raknám ki a képet, de megegyeztünk abban, hogy sokkal jobban néz ki, mint amire számítottunk.
Egyelőre nem tudom, hogy milyen lesz a szövettan, ill. bármit az utókezelésrôl, de nem is érdekel, túléltem, és csak ez a fontos! Még egyszer nagyon köszönjük az imákat és sok ránk gondolást!!
Megkönnyeztem a híreket, Timi. Én véletlenül bukkantam a blogodra (egy hete), magam is IBD-s vagyok és édesanya is. Egy ültő helyemben végigolvastam az egészet, annyira megkapóan írsz, és annyira megszerettelek közben.
VálaszTörlésAnnyira bízom abban, hogy ki lehet mászni ebből a gödörből hosszú távon (tök jó orvosaid vannak!!!), és nagyon hosszú boldogság vár rátok.....
Szia Eszter! Köszönöm szépen a kedves soraidat, sokat jelentenek! Igen, sajnos ez a betegség sem/nem fáklyásmenet, de bizom benne, hogy jól karban lehet tartani, ill a mostani dologbol is kijovunk... Ha barmiben tudok segiteni, irj!! Es udvozlet a gyerkoc(ok?)nek! ;)
VálaszTörlés