"Ééééédes gyermekem, mit vársz, ez tulajdonképpen csonttörés, a csonttörések után minden halandó 6-8 hetet fekszik..." mondá jóanyám. Pedig én már kezdtem lázadozni, hogy unalmas ez a haszontalankodás, és leszámítva azokat a pillanatokat, mikor a palántot etetem (sajnos a kórház óta már csak tápszer meg gyűjtőből hozott anyatej :( ), foglalkoztatom és altatom, a napom további része mehetne egyenesen a kukába, akkora f*s. Én meg - természetemhez híven - türelmetlenkedem.
Szerdán kézhez kaptuk a leleteket, majd szakértő is elolvasta. Feketén-fehéren le van írva, hogy kérem szépen nem 3 darab csigolyám roppant be, hanem egész pontosan 12. (Egy felnőtt embernek összesen 33 van.) Az összes lágyéki (5 db) 2/3-ára roppant be, két darab háti csúnyán (az egyik felére), 5 darab háti meg enyhébben. A reumatológus szerint ehhez képest jól nézek ki, fodrásznál voltam? (azt nem mondom, hogy jól tartom magam, mert nem lenne igaz :O ), meg egész ügyesen közlekedek már. Ma elindítottunk egy csontépítő kúrát. Ez félévente egy injekció, a benne lévő szer blokkolja a csontok lebomlását. Emellé nagydózisú D-vitamint és kalciumot kapok, amelyek együttesen visszaerősítik a csontok szerkezetét. Nyilván nem egyik hónapról a másikra fog menni a haladás. Gyógytornát is csinálok, de arról álmodozom, amikor majd sétálok és úszni járok. Most még mindig fájdalomcsillapítókat kapok, és az orvos megmondta, hogy ne legénykedjek, mert megtévesztő, hogy elnyomja a gyógyszer a fájdalmakat, de a csontok még csak most forrnak össze. Tehát az van, hogy most csak feküdhetek, ülni nem szabad, csak max. 5 perceket, és csak a mosdóba, zuhanyba menjek ki, tehát ami muszáj.
Azóta elolvastam egy krimit, A stoppost Linwood Barclay-tól, amit én úgy raktam le, hogy hát nem is tudom, nem volt rossz, de a jó nem ilyen. Szívesen vennék Tőletek bármi javaslatot hasonló műfajú könyvekre. Nekem a Millenium trilógia pl. nagyon adta, ahhoz hasonlókat szívesen olvasok. A stopposban az volt a baj, hogy valahogy mindig csak a következő két lépésre előre érdekelt a sztori, nem függött annyira rajta a figyelmem, persze agyaltam, hogy ki a gyilkos, de a vérem meg nem fagyott, nem állt fel a szőr a hátamon, ha megjelent x szereplő, és igazán a főhőssel se tudtam azonosulni. Meg úgy egyáltalán, valahogy túl sok fura figurától hemzsegett az az egyszem kisvároska. Amitől még feláll a szőr a hátamon, ha odarak az író egy szálat, amit nem varr el. Itt nem az, hogy nem varrta el, hanem gagyin tette. Írás tekintetében egyébként nem volt rossz, de mégis enyhén fapadosnak éreztem. (Tudom-tudom, könyvkritikai minőségeim úgy száguldoznak, mint kerek savak az amatőrök borkóstolóján.) Summa summárum (ezt Cs-től tanultam), ha van jó tippetek könyvre, ne hallgassatok örökre.
A másik tervem fekvés idejére, hogy belemaszatolok a kutatás feldolgozásába (direkt óvatosan fogalmazok, nehogy szó érje a ház elejét, ha a végén semmit se méltóztatok csinálni), és lehet, hogy rajzolgatok is egy keveset.
A belgyógyászhoz két hét múlva megyek vissza, ő meg egy új gyógyszert szeretne kipróbálni rajtam. Ezt évekkel ezelőtt igényeltük, de visszadobta az OEP a kérelmemet. Most végre lehet, enyhült a szabályozás. A remény az, hogy a szteroidot ki lehet vele váltani. Emellett majd elindul valamikor egy 2-3 hetes felkészülés is a transzplantra (szűrővizsgálat-sorozat), de annak még nem tudom az idejét. Ha azt megcsinálják, felkerülök az éles várólistára, és utána elkezdünk várni a telefonra. Csupa cliffhanger, stay tuned.
Szerdán kézhez kaptuk a leleteket, majd szakértő is elolvasta. Feketén-fehéren le van írva, hogy kérem szépen nem 3 darab csigolyám roppant be, hanem egész pontosan 12. (Egy felnőtt embernek összesen 33 van.) Az összes lágyéki (5 db) 2/3-ára roppant be, két darab háti csúnyán (az egyik felére), 5 darab háti meg enyhébben. A reumatológus szerint ehhez képest jól nézek ki, fodrásznál voltam? (azt nem mondom, hogy jól tartom magam, mert nem lenne igaz :O ), meg egész ügyesen közlekedek már. Ma elindítottunk egy csontépítő kúrát. Ez félévente egy injekció, a benne lévő szer blokkolja a csontok lebomlását. Emellé nagydózisú D-vitamint és kalciumot kapok, amelyek együttesen visszaerősítik a csontok szerkezetét. Nyilván nem egyik hónapról a másikra fog menni a haladás. Gyógytornát is csinálok, de arról álmodozom, amikor majd sétálok és úszni járok. Most még mindig fájdalomcsillapítókat kapok, és az orvos megmondta, hogy ne legénykedjek, mert megtévesztő, hogy elnyomja a gyógyszer a fájdalmakat, de a csontok még csak most forrnak össze. Tehát az van, hogy most csak feküdhetek, ülni nem szabad, csak max. 5 perceket, és csak a mosdóba, zuhanyba menjek ki, tehát ami muszáj.
Azóta elolvastam egy krimit, A stoppost Linwood Barclay-tól, amit én úgy raktam le, hogy hát nem is tudom, nem volt rossz, de a jó nem ilyen. Szívesen vennék Tőletek bármi javaslatot hasonló műfajú könyvekre. Nekem a Millenium trilógia pl. nagyon adta, ahhoz hasonlókat szívesen olvasok. A stopposban az volt a baj, hogy valahogy mindig csak a következő két lépésre előre érdekelt a sztori, nem függött annyira rajta a figyelmem, persze agyaltam, hogy ki a gyilkos, de a vérem meg nem fagyott, nem állt fel a szőr a hátamon, ha megjelent x szereplő, és igazán a főhőssel se tudtam azonosulni. Meg úgy egyáltalán, valahogy túl sok fura figurától hemzsegett az az egyszem kisvároska. Amitől még feláll a szőr a hátamon, ha odarak az író egy szálat, amit nem varr el. Itt nem az, hogy nem varrta el, hanem gagyin tette. Írás tekintetében egyébként nem volt rossz, de mégis enyhén fapadosnak éreztem. (Tudom-tudom, könyvkritikai minőségeim úgy száguldoznak, mint kerek savak az amatőrök borkóstolóján.) Summa summárum (ezt Cs-től tanultam), ha van jó tippetek könyvre, ne hallgassatok örökre.
A másik tervem fekvés idejére, hogy belemaszatolok a kutatás feldolgozásába (direkt óvatosan fogalmazok, nehogy szó érje a ház elejét, ha a végén semmit se méltóztatok csinálni), és lehet, hogy rajzolgatok is egy keveset.
A belgyógyászhoz két hét múlva megyek vissza, ő meg egy új gyógyszert szeretne kipróbálni rajtam. Ezt évekkel ezelőtt igényeltük, de visszadobta az OEP a kérelmemet. Most végre lehet, enyhült a szabályozás. A remény az, hogy a szteroidot ki lehet vele váltani. Emellett majd elindul valamikor egy 2-3 hetes felkészülés is a transzplantra (szűrővizsgálat-sorozat), de annak még nem tudom az idejét. Ha azt megcsinálják, felkerülök az éles várólistára, és utána elkezdünk várni a telefonra. Csupa cliffhanger, stay tuned.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése