2014. augusztus 3., vasárnap

Folyt.

Mivel az előző bejegyzés visszaolvasva eléggé kúl Vészhelyzetesen drámaira sikeredett, igyekszem magam visszafogni a folytatásban.

A műtét után azonnal keltettek, így szinte azonnal láthattam a kisfiamat <3, hátránya viszont, hogy egyenes adásban élvezhettem a műtét és az oxitocin hatását. Egy napot töltöttem az intenzíven, ahol rájöttek, hogy a hemoglobinom olyan alacsonyra kúszott, hogy vért kell kapnom. Nem is sikerült produkálnom a felkelünk és elsétálunk az egy méterre lévő csaphoz c. mutatványt, borultam vissza az ágyba, mint a krumpliszsák. Szerencsére viszont leraktak osztályra, így végre mellettem lehetett a picúr, és ott kaptam vért és még plazmát. Még további egy héten keresztül voltunk benn, élveztük a Campust, majd hazajöttünk végre. Komolyan mondom, úgy lerongyolódtak az idegeink két hét alatt, plusz még a fáradtság is, hogy az örömök ellenére néha konkrétan depresszívnek éreztem magam.

A pici ellenben igazán remek kis lurkó. Nagyon szép súllyal született a 38. hétre (mi lett volna, ha még két hétig benn marad?), fejlett, nyugodt, kisimult arcú baba. Már a kórházban is ügyesen evett, majd 3-3,5 órákat végigszundikált. Álom. Hazatérve pár napra kicsit megborult a rendszere, de alapvetően nincs okunk panaszra, eszik, alszik szépen, alig sír, igazi kis Buddha. Most is itt szuszákol a bal karomon.

A szülésfelkészítő tanfolyamon a csecsemős nővérke azt mondta: ''Azt hiszik, a szülés a gáz? Tévednek. Eltelik az az x óra, aztán megszűnnek a fájdalmak, és boldogan távoznak. A gyerekágyas 6 hét. Az kőkemény. Készüljenek rá lélekben, mert irtó nehéz lesz." Mi most ezt tapossuk, és valóban nagyon fárasztó. Cserébe ezt kapjuk :D Órákig tudnánk gyönyörködni benne. :)



Sün Balázs séró :)

1 megjegyzés: