Öcsémnek tegnap volt a diplomaosztója, megspékelve a szülinapi köszöntésével. Nagy lelkesen bevállaltam a tortát, ami így utólag simán mehetne az "ezt akarták-így sikerült" típusú fotópárok közé.
A konszept valahogy így indult:
Erdei gyümölcsös mascarpone torta
A torta gazdag, krémes részéhez habfixálóra és ipari mennyiségű zselatinra volt szükség. A habfixáló teljes hiánya és a zselatin kellő mennyisége felett kacagva átsiklottunk, mondván, ennyi alkotói szabadság és játékosság simán belefér. Ám amikor megkíséreltem az itthon fellelhető összes lapzselatint beleturmixolni a krémbe, és hatalmas cafatokban csapódtak a darabok a tálban, ott már kezdett gyanús lenni, hogy ez itt nem fog elegyedni, úgyhogy elkezdtem a zselatint kézzel kiszedegetni. (Ezt a momentumot látva már több tucat mesterszakácsot mentőágyon vittek volna el.) Semmi pánik, beletöltjük a kapcsos tortaformába, és majd max. nem szedjük le róla az oldalát. Úgy értem, soha.
Másnap jött a díszítés. A fotón látható mintát cukrászdában nyomtatták célszerszámmal. Nos, nálunk ez az előzményeket látva szóba se jöhetett, mi nem dőlünk be az efféle modoros profizmusnak. Nekiálltam kézzel gyúrni a marcipánalapot, majd dekortollal felapplikálni a rajzot. Nem mellesleg legalább két órám ráment a remek rajz elkészítésére.
A süteményt bombabiztos, sokrétegű csomagolásba tettük (Cs: "a paksi atomhulladékot szokták ily módon szállítani"), majd átvittük a buli helyszínére.
Az átadás valahogy így nézett ki:
Egyébként elmondanám, hogy ízre szerintem jó lett, sőt, volt egy elvetemült, aki még a receptet is elkérte.
A konszept valahogy így indult:
Erdei gyümölcsös mascarpone torta
 |
| Az oldala valami ilyesmi lett volna. Forrás: http://piszke.blogspot.hu/2009/04/erdei-gyumolcsos-mascarpone-torta.html |
 |
| A tetejére pedig ezt a dekort választottuk. Forrás: http://recepteszter.blogspot.hu/2012/07/epitesz-tervezo-torta.html |
A torta gazdag, krémes részéhez habfixálóra és ipari mennyiségű zselatinra volt szükség. A habfixáló teljes hiánya és a zselatin kellő mennyisége felett kacagva átsiklottunk, mondván, ennyi alkotói szabadság és játékosság simán belefér. Ám amikor megkíséreltem az itthon fellelhető összes lapzselatint beleturmixolni a krémbe, és hatalmas cafatokban csapódtak a darabok a tálban, ott már kezdett gyanús lenni, hogy ez itt nem fog elegyedni, úgyhogy elkezdtem a zselatint kézzel kiszedegetni. (Ezt a momentumot látva már több tucat mesterszakácsot mentőágyon vittek volna el.) Semmi pánik, beletöltjük a kapcsos tortaformába, és majd max. nem szedjük le róla az oldalát. Úgy értem, soha.
Másnap jött a díszítés. A fotón látható mintát cukrászdában nyomtatták célszerszámmal. Nos, nálunk ez az előzményeket látva szóba se jöhetett, mi nem dőlünk be az efféle modoros profizmusnak. Nekiálltam kézzel gyúrni a marcipánalapot, majd dekortollal felapplikálni a rajzot. Nem mellesleg legalább két órám ráment a remek rajz elkészítésére.
A süteményt bombabiztos, sokrétegű csomagolásba tettük (Cs: "a paksi atomhulladékot szokták ily módon szállítani"), majd átvittük a buli helyszínére.
Az átadás valahogy így nézett ki:
 |
| "Az ünnepelt nem érti" c. kép. |
 |
| A torta közelebbről, a 80 m2 alatt erotikus bogárdísszel. |
 |
| A torta vágás után. |
Egyébként elmondanám, hogy ízre szerintem jó lett, sőt, volt egy elvetemült, aki még a receptet is elkérte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése