Nos, a magán nődoki szerint is mindenképpen van rendellenesség sajnos. A Down-kórt egyértelműen elvethetjük, ez biztosan nem az, felejtsük is el. Viszont a picinek most is telítődöttek a belei, és az a gyanú, hogy valószínűleg valami szűkülete lehet, vagy stop a belében, sejthetően az utolsó traktusban, vagy a végbélnyílásánál. Ezt a terhesség alatt figyelik majd, és ha esetleg nagyon telítődne a következő hetekben-hónapban, akkor lehet úgy döntenek, hogy megszülesztenek. De ez nem mondjuk 2 héten belül lesz (addig nem is néznek egyébként), és hát reméljük, hogy a 2,5-3 kilós súlyt eléri a baba, mire bármi is lenne. (Mi mondjuk még mindig bízunk benne, hogy végig kibírom.) Viszont a kicsit születés után jól kivizsgálják majd, és a doki szerint lélekben sajnos készülhetünk arra, hogy nagy valószínűséggel gyermeksebészeti beavatkozás elé nézünk. Ha megindulna is valamennyire a gyerek emésztése, akkor lehet, hogy nem azonnal, hanem fél éves korában kell műteni. A dolognak az orvos szerint semmi köze nincsen a Crohnomhoz és a gyógyszereimhez (halleluja!).
A nőgyógy és a belgyógyászom jövő héten beszélnek egymással. A fentiek ismeretében most a nőgyógy is azon az állásponton volt, hogy lehet szerencsésebb a császár. A szoptatást is megtárgyalják (lehet-e, nem lehet).

Hogy le vagyunk-e taglózva? Inkább úgy mondanám, hogy nem vagyunk feldobva. Egyrészt fellélegeztünk, hogy nincs szó maradandó, krónikus problémáról (akkor kaptam volna agyvérzést, ha a gyerekem miattam lesz Crohnos), másrészt bízunk abban, hogy hátha beindul minden szépen a születés után. Hát, ha meg műteni kell, akkor ezen is túl leszünk egyszer. Ez van, Gyirekek.