2013. szeptember 7., szombat

Mindig is több könyvet olvastam párhuzamosan, de most már kezdek túlzásba esni:
Rhonda Byrne: A titok (Avie most akad ki, hogy miért nem kapja vissza olyan régen a könyvét)
Hoffman: A prímember
Szalai Zoltán: A kockától az aktig (ezt rajzolom is)
Barcsay: Forma és tér
Rome, Florence, Venice útikönyv (mikor olvasson az ember egy városról, ha nem a nyaralása után?)
Velencétől Rómáig útikönyv
Egon Schiele és kora
Dosztojevszkij: A Karamazov testvérek (Pesta rám ragasztotta a vírust. Egyébként ezt még csak tegnap vettem a kezembe, de már az előszó is zseni.)

Nem tudom, Ti hogy olvastok, de nálam még mindig a papír könyv a nyerő, és most bukok rá egyre inkább az antikvár könyvekre. Ugyanis azoknak jó sárgák a lapjaik, és jellegzetes szaguk is van. Nem mellesleg olyan kincsekre lehet lelni (pl. művészeti témájúakra), amelyeket manapság már sehol nem kap meg az ember. Firenzében eltöltöttem vagy egy órát egy antikváriumban, ahol annyi festőművészről voltak könyvek és albumok, hogy alig tudtam választani. Végül vettem egy Cezanne és egy Utrillo albumot, darabját 2,5 euróért(!!!) reggel 10-kor, mindössze kb. 100 méterre a szállodánktól, amit Cs aztán egész nap hősiesen húzgált a templomoktól egészen az Uffizin át. (Valamiért az az érzésem, hogy a mély lelki sebek, melyeket a kék szatyor finom lelkén vágott, még évekig nem gyógyulnak majd be, és úgy hallgathatom vissza, mint a lassan 4 éve romantikusan reggelire feltálalt nyers gombát.)  

Adós vagyok még mellesleg Toszkánával, aminek az emlékhullámain (óh!) művészetileg még csak most kezdek el igazán lovalogni, ugyanis a vázlatokat és a fotókat felhasználva már majdnem kész egy új kép, ami igazi kísérletezés eredménye. Erről is akarok majd még írni.

Végső szösszenetként arra a felfedezésre jutottam, hogy már kétszer is leragadtam a Bartók rádiónál autózás közben, ami két, egymást ki nem záró tényezőre utalhat:
1. Öregszem
2. Ezek tényleg jó zenét játszanak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése