2013. február 9., szombat

A séta-filozófia

A végére annyira megszerettem a nap kétórás sétákat, hogy néha arról álmodok, hogy hazamegyek, és kétségbeesetten keresem, hol és hova tudok gyalogolni. Na nem mintha nem nőne majd vissza nagyon gyorsan a kis s*gem alá a Sárkány, de a mozgást imádom. Muszáj lesz valami alternatívát kitalálnom. Lelazítja az agyam, megmozgatja a testem, friss levegőn vagyok, zenehallgatás közben mosolyogva tempózom az utcán. Majdnem olyan jó, mint a futás, csak attól nagyon hamar megfájdul a térdem. (I heart steroids.) Pedig az hamarabb kicsapja az agyam, utána olyan vagyok, mint egy buddha.

1 megjegyzés:

  1. bahh, ue. csinalom en is, csak en egy orat szoktam setalni. -20 alatt nem vagyok hajlando futni.

    VálaszTörlés