2012. november 17., szombat

ENSZ

Tegnap az ENSZ irodájában voltunk látogatóban az egyetem szervezésében. Mielőtt továbbolvastok, nézzétek meg a képeket:
https://picasaweb.google.com/olahtimeaeva/ENSZ?authkey=Gv1sRgCLu4-fO2-7_e6gE

A látogatás olyan nem várt érzelmeket váltott ki belőlem, hogy a képeket nézegetve ma sírva fakadtam. Úgy érzem, tennünk kell! Nem ülhetünk ölbe tett kézzel, tudomásul véve, de ellene semmit nem téve, hogy gyermekek milliói éheznek, halnak meg, hogy a világban háború és üldöztetés van. Nem tehetjük meg, segítenünk kell! Hiszem, hogy a világon több feladatunk van annál, hogy leéljük az életünket a saját kis burkunkban, karriert építve, családot alapítva, majd meghalva úgy, hogy semmit nem tettünk az embertársainkért! Persze, megmagyarázhatjuk úgy, hogy nekem itt van feladatom, hogy én ezt és ezt teszem, és ez is valami. Ez nem elég. Nem azért vagyunk a világon, hogy csak úgy legyünk. Szolgálnunk kell egymást, segíteni a társainkon. Feladatunk van. És ez több, mint a kényelmes élet, amiben élünk. Tennünk kell valamit! Ha csak kicsiben is, de segíteni: ruhát adományozni, elmenni ételt osztani hontalanoknak, árvízben homokzsákot rakni, hátrányos helyzetű családokon, gyermekeken segíteni, reményt adni nekik egy jobb életre. Szolgálnunk kell. Nem azért, hogy a végén hátba veregethessük magunkat, hogy fasza gyerek vagyok. Hanem azért, hogy jobb legyen a világ.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése