2012. augusztus 21., kedd

Megöltük a kanapét, és hasonló mókaságok

Ugyebár említettem, hogy az ágynak mennie kell, mert nem bírom, hogy éjjel minden bordám közé befurakodik egy rugó. Még fakírnak is szánalmas lennék. Szóval rendeltem egy új matracot, királynői méretben, és akkor nem csak aludni, de még trónolni is tudok rajta. Allison tegnap estére áthívta egy barátját, Jot, hogy segítsen szétszedni a kanapét. "Ő az a nő, aki mindig mindent azonnal tud, és mindent a legpraktikusabban old meg." Másnap a csaj becsengetett egy rekesz sörrel és egy szerszámosládával, és nekiálltunk a feladatnak. Elöljáróban: Jo 6 évet szolgált az Amerikai Légierőnél (bár háborúba nem ment), jelenleg a Tűzoltóságnál dolgozik (és itt a nők is mennek bevetésre), van kiképzése többek között búvármentésre is (állítólag ott jellemzően már nem sokat lehet tenni, mert egy felnőtt ember kb. 5 perc alatt megfullad, és érdekes módon a gyerekeknek még van esélyük 10-15 perc után is, most ne kapj a szívedhez, Édesanyám), és amúgy van egy Harley Davidsonja. Előre is elnézést kérek barátaimtól, de Jo férfi ismerőseim kb. 80%-ánál férfiasabb kisugárzással bír. Férfi barátaimhoz szólva természetesen ő is a "she's not for you" csoportot képviseli. És egyébként baromi jó fej, a bikilit is tőle vettem.
No de vissza a kanapéhoz. Kiderült, hogy mire Jo jött, a főbérlő már jelezte Allisonnak, hogy a szófa megszolgálta idejét, elimináljuk. De ehhez le kellett vinni egy igen keskeny és meredek lépcsőn. Jo fejében azonnal meg is született a gondolat, hogy egyszerűen csak dobjuk ki az erkélyen. Allison enyhén elsápadt, és megsajnálta a kanapét, hogy csak így egyben..? Úgyhogy nekiálltunk, és atomjaira szedtük a cuccot a szétcsavarozható dolgokon túl néhány jó minőségű késsel, kalapáccsal és puszta testi erővel, majd darabonként dobáltuk ki az erkélyen. Ezt követően vidáman sörözgetett-pizzázgatott a társaság még vagy egy órát. Eddig tök szimpik a lakótárs barátai, péntekre Allison szervez ide egy kisebb összejövetelt.
Ezen kívül nem történt más érdekes, kivéve hogy a köcsög Mongúz feltörte a fenekemet. Meg hogy a kötelező kiegészítők (irtóerős kombinált U-lakat, lámpák, csengő, utóbbiból nem volt katicás) többe kerültek, mint maga a keró. Nem baj, ha beledöglök is hazacipelem szép Öcsémnek, a Magyar Bárónak.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése