Tulajdonképpen Highland Parkot kellett volna írnom, mert a lakóhelyem itt van. HP egy község a Raritan folyó partján, amelyet egy híd köt össze New Brunswickkal, ahol a kutatásomat fogom végezni. Úgyhogy az egyszerűség kedvéért legyen NB.
Eddig minden szuperül alakul, és ennek őszintén örülök. Amióta átéltem tavalyi kis New York-i kalandomat abban a szállodában, ahol 27 rugót fizettem egy éjszakáért, aztán végig is imádkoztam ébren, mert úgy nézett ki a hely, mint ahol esténként ártatlan európai turistákat gyilkolnak halomra, ráadásul még az ajtót se lehetett becsukni, némileg átgondoltam, mekkora a szám... Meg valszeg öregszem is, mert egyre jobban adok a nyugalomra és a komfortra.
Az érkezés és az első két nap igen jól sikerült, mert Allison, a lakótárs, elém jött a reptérre, segített húzni a csomagomat, ráadásul még a taxit is kifizette NB-ból HP-ba. Emellett végigbeszélgettük az utat, és az az első benyomásom, hogy egy igen értelmes, normális nővel van dolgom. Jó kezdet. Egyébként Allison most fejezte be a PhD-ját töri szakon a Rutgersen (az egyetem, ahol én is fogok kutatni), és a magyar viszonyokkal ellentétben ők meg is írják a 3. év végére a disszertációt. Szóval egy doktorral lakom egy fedél alatt. Egyébként idősebb lehet, mert azt mondta, hogy a 90-es években fejezte be az egyetemet. Ha tippelnem kéne, akkor 35-nek néz ki, de valszeg 40 körül járhat. Most kisebb munkákon dolgozik, és pályázgat helyekre, egyetemre szeretne bekerülni tanítani, amire itt úgy tűnik, nagyobb az esély. A Berkeley-re, többek között.
A lakás egyszerű, régiesebb, némileg lelakottabb állapotban van, de otthonosan van berendezve, főleg középbarna színű bútorokkal és rettentő sok könyvvel, oh yeah. Van egy nappali, étkező, egy egész nagy konyha, egy kicsi fürdőszoba, Allison szobája meg az enyém. Az én szobám eléggé kicsi, nagyjából elfér benne kényelmesen egy nagyobb ágy és ennyi, úgyhogy a munkát valszeg kint fogom végezni a nappaliban vagy az étkezőben. Jelenleg egy kihúzható kanapén alszom, de ettől sürgősen meg kell szabadulnom, mert az éjjel minden bordám közé befurakodott legalább egy rugó. Ráadásul még rövid és keskeny is, nincs mit tenni, mennie kell. Ez most egy nagyon fontos projekt, nem akarok minden éjjel 60-szor felkelni. A ház földszintjén, külön bejárattal két srác lakik, akiket elég ritkán látni, pultosként dolgoznak amúgy. Ma a pincében találkoztam az egyikükkel. Van egy kutyájuk is, de az meg nem ugat. Az apartmanunk két végében ki lehet menni, és egy szűkebb lépcsőházszerűségbe érkezel, ahonnan fel lehet menni a padlásra meg le a pincébe. A pincében mosunk, ott van egy mosó- és egy szárítógép az egyik kisebb helyiségben. A srácok szerintem a pince nagyobb "szobáját" is használhatják valamire, mert be van bútorozva (bár félig-meddig egy raktárhelyiség), de vannak egészen nagy festmények a falon, meg klasszikusok festett reprói, ami arra enged következtetni, hogy vagy fest valamelyikük, vagy vannak festő spanjaik. Még gondolkozom én is, hogy hol tudnék felállítani egy festő táborhelyet, ahol nem is csapkodok össze mindent, meg nem is vagyok nagyon útban. Allison ebben is segítőkész, szerintem ha kiválasztom, hogy hova szeretném, simán eltakarítja onnan a cuccokat. De először még a létfontosságú ügyeket kell intézni.
Eddig három körben vásároltam kaját, tisztasági szereket és mosószert. A házunk egyébként tuti helyen van, 1 percre HP főutcájától, és cca. 3-4 percre van több bolt, bank, posta, gyógyszertárak, orvosi rendelők, fodrász, lakberendező, stb. Az élelmiszerárakat még nem számolgattam át ugyan forintba, de nagyjából minden drágább, mint otthon. Ráadásul fogadalmam is, hogy kevesebbet és egészségesebben szeretnék enni, és sportolni, mert erre otthon nem volt időm, hogy ne legyen olyan jóllakott napközis fejem. Nyilván mindenből igyekeztem ráadásul a biot venni, de itt nagyjából az organikus a tuti jelszó, még olyan boltot is láttam az utcán, hogy organikus lakástakarítást vállalnak. Ami sajnos kiábrándító a vásárlással kapcsolatban, hogy volt hely, ahol nem működött a kártyám. Kétszer is fordultam, és két külön terminálnál is visszautasított, pedig a CITI-s ügyfélszolga azt mondta, hogy minden jól van rajta beállítva, aktív, stb. Ma sikerült is vele pénzt felvennem, utána meg automatikusan letiltottak. A CITI-nek ugyanis megvan az ahülyesége biztonsági korlátozása, hogy ha külföldön vesz fel valaki pénzt, automatikusan letiltják utána a kártyát, aztán később felhívnak, hogy valóban te voltál-e. Emiatt a kis pajkosság miatt viszont a következő élelmiszerboltban is elutasított a terminál. Szerencse, hogy volt nálam kp. Na mindegy, ez így elsőre elég döcögős, el is sírtam magam az engem felhívó ügyfélszolgálatosnak, hogy hát izé, nem ment, két helyen se, direkt ezért kértem ezt a csomagot, nagyon csalódott vevő vagyok. De minden jel szerint nem a kártyával van mégse a baj.
Holnap valószínűleg elmegyek reggel egy magyar misére az amerikai magyar katolikus templomba. Amúgy is összespanoltam már tavaly a pappal (aki I love Budapest feliratú pólóban nyitott ajtót), a kutatásban is szeretném majd a segítségét kérni, és hát a lelki egészségemnek is jót fog tenni. Hétfőtől szervezgetek pár találkozót az egyetemi emberekkel, aztán hadd szóljon.
Na, mehettek kávézni, mára befejeztem. :)
Eddig minden szuperül alakul, és ennek őszintén örülök. Amióta átéltem tavalyi kis New York-i kalandomat abban a szállodában, ahol 27 rugót fizettem egy éjszakáért, aztán végig is imádkoztam ébren, mert úgy nézett ki a hely, mint ahol esténként ártatlan európai turistákat gyilkolnak halomra, ráadásul még az ajtót se lehetett becsukni, némileg átgondoltam, mekkora a szám... Meg valszeg öregszem is, mert egyre jobban adok a nyugalomra és a komfortra.
Az érkezés és az első két nap igen jól sikerült, mert Allison, a lakótárs, elém jött a reptérre, segített húzni a csomagomat, ráadásul még a taxit is kifizette NB-ból HP-ba. Emellett végigbeszélgettük az utat, és az az első benyomásom, hogy egy igen értelmes, normális nővel van dolgom. Jó kezdet. Egyébként Allison most fejezte be a PhD-ját töri szakon a Rutgersen (az egyetem, ahol én is fogok kutatni), és a magyar viszonyokkal ellentétben ők meg is írják a 3. év végére a disszertációt. Szóval egy doktorral lakom egy fedél alatt. Egyébként idősebb lehet, mert azt mondta, hogy a 90-es években fejezte be az egyetemet. Ha tippelnem kéne, akkor 35-nek néz ki, de valszeg 40 körül járhat. Most kisebb munkákon dolgozik, és pályázgat helyekre, egyetemre szeretne bekerülni tanítani, amire itt úgy tűnik, nagyobb az esély. A Berkeley-re, többek között.
A lakás egyszerű, régiesebb, némileg lelakottabb állapotban van, de otthonosan van berendezve, főleg középbarna színű bútorokkal és rettentő sok könyvvel, oh yeah. Van egy nappali, étkező, egy egész nagy konyha, egy kicsi fürdőszoba, Allison szobája meg az enyém. Az én szobám eléggé kicsi, nagyjából elfér benne kényelmesen egy nagyobb ágy és ennyi, úgyhogy a munkát valszeg kint fogom végezni a nappaliban vagy az étkezőben. Jelenleg egy kihúzható kanapén alszom, de ettől sürgősen meg kell szabadulnom, mert az éjjel minden bordám közé befurakodott legalább egy rugó. Ráadásul még rövid és keskeny is, nincs mit tenni, mennie kell. Ez most egy nagyon fontos projekt, nem akarok minden éjjel 60-szor felkelni. A ház földszintjén, külön bejárattal két srác lakik, akiket elég ritkán látni, pultosként dolgoznak amúgy. Ma a pincében találkoztam az egyikükkel. Van egy kutyájuk is, de az meg nem ugat. Az apartmanunk két végében ki lehet menni, és egy szűkebb lépcsőházszerűségbe érkezel, ahonnan fel lehet menni a padlásra meg le a pincébe. A pincében mosunk, ott van egy mosó- és egy szárítógép az egyik kisebb helyiségben. A srácok szerintem a pince nagyobb "szobáját" is használhatják valamire, mert be van bútorozva (bár félig-meddig egy raktárhelyiség), de vannak egészen nagy festmények a falon, meg klasszikusok festett reprói, ami arra enged következtetni, hogy vagy fest valamelyikük, vagy vannak festő spanjaik. Még gondolkozom én is, hogy hol tudnék felállítani egy festő táborhelyet, ahol nem is csapkodok össze mindent, meg nem is vagyok nagyon útban. Allison ebben is segítőkész, szerintem ha kiválasztom, hogy hova szeretném, simán eltakarítja onnan a cuccokat. De először még a létfontosságú ügyeket kell intézni.
Eddig három körben vásároltam kaját, tisztasági szereket és mosószert. A házunk egyébként tuti helyen van, 1 percre HP főutcájától, és cca. 3-4 percre van több bolt, bank, posta, gyógyszertárak, orvosi rendelők, fodrász, lakberendező, stb. Az élelmiszerárakat még nem számolgattam át ugyan forintba, de nagyjából minden drágább, mint otthon. Ráadásul fogadalmam is, hogy kevesebbet és egészségesebben szeretnék enni, és sportolni, mert erre otthon nem volt időm, hogy ne legyen olyan jóllakott napközis fejem. Nyilván mindenből igyekeztem ráadásul a biot venni, de itt nagyjából az organikus a tuti jelszó, még olyan boltot is láttam az utcán, hogy organikus lakástakarítást vállalnak. Ami sajnos kiábrándító a vásárlással kapcsolatban, hogy volt hely, ahol nem működött a kártyám. Kétszer is fordultam, és két külön terminálnál is visszautasított, pedig a CITI-s ügyfélszolga azt mondta, hogy minden jól van rajta beállítva, aktív, stb. Ma sikerült is vele pénzt felvennem, utána meg automatikusan letiltottak. A CITI-nek ugyanis megvan az a
Holnap valószínűleg elmegyek reggel egy magyar misére az amerikai magyar katolikus templomba. Amúgy is összespanoltam már tavaly a pappal (aki I love Budapest feliratú pólóban nyitott ajtót), a kutatásban is szeretném majd a segítségét kérni, és hát a lelki egészségemnek is jót fog tenni. Hétfőtől szervezgetek pár találkozót az egyetemi emberekkel, aztán hadd szóljon.
Na, mehettek kávézni, mára befejeztem. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése