Tudom, hogy szánalmasan le vagyok maradva mindenkinek az emailes és egyéb válaszadásokkal, de élnék a kifogásokkal, hogy hol nem vagyok jól, hol szimplán ki vagyok merülve, hol meg esküvőt és mellette párhuzamosan műtétet szervezünk. Mondom sorban.

Kezdem a jóval - azzal, amin lekopogom, de eddig egyetlenegy percig sem idegeskedtünk -: az esküvő. Miután kb. 10 évig szerveztem a munkahelyemen rendezvényeket, elég sok szempont megvan fejben, de ami a fő, igazán nem szeretnék azon izgulni, hogy vajon minden tökéletes lesz-e, mert A./ minden tökéletes lesz úgy, ahogy van, B./ ha nem lesz, akkor is királyul fogjuk érezni magunkat, fő a hozzáállás. Múlt pénteken voltunk ügyintézni Bélapátfalván és Egerben, egyeztettünk a pappal, az étteremmel, a cukrászdával, a fotóssal és a virágossal is. Mondjuk a ránk váró fotóst pl. hanyag eleganciával magunk mögött hagytuk, ahogy lobogó hajjal kacagva kihajtottunk Egerből, de aztán utaltunk neki, meg emaileztünk, nincs itt gond, pipa. Mindenhol akkora profizmussal találkoztunk eddig, el vagyok ájulva, már alig várom, hogy ott legyünk. A templomi főpróbán mondjuk rendesen izgultam, "és akkor most fogjátok meg egymás kezét", most mondd, hogy "én Téged elfogadlak", stb. stb., na, nekem már akkor dübidübizett a szívem, hogy "úristen úristen, mindjárt mondja!!" Vagy az lesz, hogy vigyorgok majd, mint valami autós bólogató kutya, vagy hüppögök majd a keszkenőmbe végig... Ah, és itthon felpróbálta az öltönyét az inggel és a nyakkendővel, és olyan szívdöglesztően nézett ki, hogy majdnem utánafüttyögtem. Igaz, hogy nyári tévériporteresen öltönygatyát lustaságból nem húzott, de még a fekete zoknija és papucsa se tud eltántorítani. :D :D Botrobinak is cuki szerkót vettünk, talpig fehérben (ing, plüss gatyó-mellényke-csokornyakkendő) lesz, egészen pontosan lábig, mert azon meg kék tornacipő lesz, amolyan hipsteresen. Na szóval, jó buli lesz!

Az esküvőn kívül amúgy kb. minden káosz, eltolódtak a kezelések, így kicsit izgulok, hogy a jövő hétvégét mennyire fogom bírni a hétfő-kedd után. Most amúgy egész tűrhetően érzem magam, rájöttem, hogy kb. épp két hét kellene a szervezetemnek, hogy rendberakja magát valamennyire (pl. kevesebb legyen a rosszullét, megszűnjön a hasmenésem, és javuljon a szájüreggyulladásom is), csak ugye épp ahogy ez leketyeg, akkor soroznak meg megint újabb kemóval. Mindegy, mi mindent túlélünk! Szegény Anyósomra viszont megint rájár a rúd. Ugyan eddig is ismert volt, hogy baj van a pajzsmirigyével, de az egri kórházból a főorvos lazán hazaküldte azzal két éve, hogy a viszontnemlátásra (ha ez a jó orvos ott, akkor milyenek lehetnek a szarok??), nyugodjon meg Asszonyom, nincs itt gond. Mi meg elvittük a vállfájása miatt egy ártalmatlannak tűnő reumatológiai vizsgálatra, ahol vért is vettek, majd közölték, hogy ez a pajzsmirigy túlműködés (konkrétan parathormon túltermelés) kiveszi a csontokból a kalciumot és súlyos csontritkulást okoz, ráadásul a vérben keringő kalcium szívritmuszavart és szívleállást is okozhat. Az állapot életveszélyes, és azonnal műteni kell. (Köszönjük Eger!) Július 31-re kaptunk időpontot a műtétre, és addig még három vizsgálatot kell elvégezni rajta, ill. átjelentettünk a mi debreceni lakcímünkre, mert különben nem műthetik meg Debrecenben. (Vagy hozzon papírt az egri kórházból, hogy ők ezt nem vállalták... Így belegondolva nem is értem, engem akkor hogy műtöttek meg Pesten.) Utána 6 hétig nem emelhet, sőt most azt tervezzük, hogy lehet haza is megy pár hétre, mert itt a gyerek mellett elég nehéz pihenni. Úgyhogy a továbbiakban is lesz program, nem fogunk unatkozni.

Három fizikálisan leszedált estémen újra előszedtem a horgolófonalakat, és fektemben gyártottam egy csiguszt a kölyöknek:

Don Csigiñho, a spanyol csiga

Azonnal rávetődött, és egyben le akarta rágni az arcát. Utána felbosszantotta magát azon, hogy túl jól odavarrtam, és elkezdett sírni. :)