2015. június 25., csütörtök

Voltam megint kezelésen, de most már nem flasheltem rá annyira, hogy mennyire szar ez nekem, sőt arra gondoltam, segíteni fog ez nekem, és kész. Csak bementem, és mindenki tette a dolgát: ők kora délelőtt bekötötték az infúziót, én az elsőtől szédültem, a másodiktól jött a hidegérzékenység és a kéz-láb zsibbadás (most rosszabb, mint az első után, gyógyszőrt is kaptam rá), a harmadiktól meg már annyira semmi nem volt, a köztes időkben pedig egész álló nap horgoltam. Igen, jól olvassátok, horgoltam, tehát aki eddig nem vetett még rám keresztet, az most már tényleg megteheti. (Az előző poszt után azt már nem írom, hogy full nyugdíjastempóra kapcsoltam.) Kitaláltam ugyanis, hogy én most egyszerre akarok megtanulni horgolni, kötni és varrni, és ezzel akarom elütni a kórházi órákat. A családban meg megvan mindhárom skill, úgyhogy nemsokára frissítem a listámat Linkedinen is. Amúgy az első igazi próbálkozásom egy kerekfejű polip lett volna, amiből lett egy zöld tengeri ugorka, de egyelőre úgy döntöttem, még nem látom be, hogy tehetségtelen vagyok ehhez a műfajhoz (is).

No de! A lényeg, hogy van egy tumor marker, aminek a normál határértéke 37, nekem meg 92000 lett két hete a vérvételkor, a második kezelés előttre viszont lement 80000-re! Az orvos szerint ez nagyon nagy javulás, csak így tovább! Amellett, hogy a múltkor is, és elővigyázatosságból most is csak 50%-os adagot kaptam, ez szerintem baromi jó eredmény.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése