Houston, jelentkezem. Épp most csöpög a harmadik hatóanyag, eddig teljesen jól vagyok. Ez az utolsó flakon már nagyon lassan jön le, holnap estig/éjjelig megy majd be folyamatosan. Az egész kezelés amúgy 44 óra, és mivel ma csak délben indították, lehet csak szerdán helyeznek szabadlábra. Az elsô hatóanyag alatt aludtam vagy két órát, mint a bundáskenyér (kialvatlan anyukák sorsa, majd ide járok pihenni :)) Pedig én meditálni meg vizualizálni akartam, de van vagy 40 fok a szobában, ideolvadunk az ágyra, igy csak aludni lehet. Vannak is hôhullámaim, de nem tudom, ez ettôl van-e, vagy a kezeléstôl.
Kaptam az infúziók elôtt hányáscsillapítót, szteroidot az allergiák ellen, vesevédôt, stb. Eddig annyit éreztem az elsô hatóanyag, az oxaliplatin után, hogy kellemetlenül zsibbad a kezem, ha hideghez érek, fémhez, vízhez, bármihez, és olyan, mintha jégbe nyúlnék.
Nagyon érett egy poszt még a bejövetel elôtt, de szegény kis Botek életében elôször beteg lett, belázasodott, olyan bágyadt nünüke volt, meg tudtam volna zabálni. Ráadásul még allergiás reakciót is produkált az egyik lázcsillapítóra, és az egész teste csupa kiütéses lett. Ah, szóval három nap alatt kétszer jártunk orvosnál, pedig csak valami kis vírust szedett be. Szerencsére már javul.
Hogy vidámakat is írjak, pénteken meglepetés sztárvendégek jöttek Orsolya és Máté személyében, és hoztak Nutellát és gumicukrot <3, szombaton pedig Vil apukája (aki szintén megküzdött a rákkal) küldött a kertjükbôl egy gyönyörû csokor rózsát. Esküvôi ruhát is próbáltam, ami konkrétan úgy indult, hogy a szalonos nagy cukin megdicsérte, hogy milyen aranyos kis pocim van (izmos nagy fail... nem mondtam neki, hogy mióta márciusban megszültem a kis daganatomat, azóta minden nap végére úgy nézek ki, mint egy félidôs terhes.) De nagyon szép ruhát sikerült találnom, van egyénisége, elégedett vagyok. :) Tegnap már Vikiéknél voltam Pesten, és vég nélküli társasozásba csúszott az este a 3,5 évessel, aki miutân nyert a memóriajátékban, ugrálva közölte, miközben rapper kézmozdulatokat imitálva beúszott a tükör elé, hogy "nyertem, nyerteeeeeeeem!!" Aranyosak ezek a 3,5 évesek! :)
Kaptam az infúziók elôtt hányáscsillapítót, szteroidot az allergiák ellen, vesevédôt, stb. Eddig annyit éreztem az elsô hatóanyag, az oxaliplatin után, hogy kellemetlenül zsibbad a kezem, ha hideghez érek, fémhez, vízhez, bármihez, és olyan, mintha jégbe nyúlnék.
Nagyon érett egy poszt még a bejövetel elôtt, de szegény kis Botek életében elôször beteg lett, belázasodott, olyan bágyadt nünüke volt, meg tudtam volna zabálni. Ráadásul még allergiás reakciót is produkált az egyik lázcsillapítóra, és az egész teste csupa kiütéses lett. Ah, szóval három nap alatt kétszer jártunk orvosnál, pedig csak valami kis vírust szedett be. Szerencsére már javul.
Hogy vidámakat is írjak, pénteken meglepetés sztárvendégek jöttek Orsolya és Máté személyében, és hoztak Nutellát és gumicukrot <3, szombaton pedig Vil apukája (aki szintén megküzdött a rákkal) küldött a kertjükbôl egy gyönyörû csokor rózsát. Esküvôi ruhát is próbáltam, ami konkrétan úgy indult, hogy a szalonos nagy cukin megdicsérte, hogy milyen aranyos kis pocim van (izmos nagy fail... nem mondtam neki, hogy mióta márciusban megszültem a kis daganatomat, azóta minden nap végére úgy nézek ki, mint egy félidôs terhes.) De nagyon szép ruhát sikerült találnom, van egyénisége, elégedett vagyok. :) Tegnap már Vikiéknél voltam Pesten, és vég nélküli társasozásba csúszott az este a 3,5 évessel, aki miutân nyert a memóriajátékban, ugrálva közölte, miközben rapper kézmozdulatokat imitálva beúszott a tükör elé, hogy "nyertem, nyerteeeeeeeem!!" Aranyosak ezek a 3,5 évesek! :)
a mi lassan 3,5 évesünk is mindig ugrál vagányan, kiabál, hogy nyertem, győztem, én vagyok az első stb., de akkor is amikor épp nem nyert, nem első, vagy még játék/verseny se volt... hát igen, a pozitív hozzáállás :)
VálaszTörléskitartás!