2015. június 29., hétfő

Általában nem nyilatkozom meg közélettel vagy politikával kapcsolatban, mert úgy vagyok vele, hogy vagy biztos nem tudok eleget a témáról, vagy miért is gondolnám, hogy az én véleményem így ex katedra okoskodhatom a nagyvilágba, mégis ki vagyok én. De most annyira foglalkoztat már fejben napok óta ez a melegházasság-téma, és annyit vitatkoztam fejben internetes véleményekkel, részint hogy eldöntsem, én magam mit is gondolok, részint mert akkora bicskanyitogató dolgokat olvastam, hogy rendesen felb*sztam magam.

Az ilyen felvezető után szokta megkérdezni Cs, hogy: "Drágám, akarsz valamit mondani?"
Aha, igen, akarok.

Engem nem zavarnak a melegek. Vannak meleg ismerőseim, barátaim, sőt Amerikában fél évig egy meleg nővel laktam együtt (akinek ugyan végig nem volt kapcsolata, és őszintén nem tudom, mit éreztem volna, ha van, és átszűrődő hálószoba-hangokra alszom el, de ha jobban belegondolok, hetero szobatárs hálószoba hangjait se hallgattam volna szívesebben, tehát mindegy). A meleg emberek, akiket én ismerek, nem akarnak feltűnést kelteni, nem vonulnak fel felvonulásokon, viszont sokan istenhívők, van családjuk és örökbefogadott gyermekük is.

Melegek mindig is voltak, vannak most is és lesznek/lennének akkor is, ha ezt nem akarjuk látni (mert hát ugye fúj, hogy mit csinálnak a - főleg meleg férfiak - a hálószobában, meg azonnal társítjuk hozzá, hogy mindenki mindenkivel össze-vissza, de azért az nem gond, ha egy buliban nők kirakatleszbiznek - amúgy ez nem rohadtul álszent? hogy az persze tök jó meg tetszik? Ez a trendi homoszexualitás. Vagy az pl. nem zavar, hogy a pornóban hatan mennek végig egy nőn minden létező formában, egy Éva meg sok Ádám?) Szerintem a kipróbálástól még senki nem lett homoszexuális, ha amúgy nem lett volna egyébként is az. Mert szerintem ez a vonzalom genetika, és érzelmi szintű vonzódás társul hozzá, nem pedig pusztán a szexuális síkra korlátozódik.

Megkérdeztem anno a lakótársamat, ő hogy jött rá, hogy leszbikus? Járt egy fiúval középiskolában, és érezte, hogy ez neki nagyon nem megy, valami nem stimmel... Aztán szerelmes lett az iskolában egy lányba. Az első, akinek elmesélte, az első szerelme, az a fiú volt, és a szerelem a lány iránt viszonzatlan maradt, de ott kezdte el megérteni, hogy ő nem a saját neméhez vonzódik. Szerintem ez egy borzasztó nehéz út, én nem lennék a melegek helyében. Ráébredni arra, hogy nem vagy olyan, mint az átlag, amit a társadalom normálisként definiál, nem tudsz megfelelni a környezeted elvárásainak (vagy csak a saját boldogtalanságod árán - és neked az nem jár, ha homoszexuális vagy?? és ezt ki mondja, Isten vagy a társadalom?), rengeteg fájdalommal és elutasítással találkozol, jó esetben a saját családod nem vet ki magából. Erről a nehézségről van egy-két nagyon jó film, pl. Az imák Bobbyért (homoszexualitás vs. vallás, mellesleg az egész film fenn van magyarul a youtube-on) és a Túl a barátságon, szerintem kiválóan megmutatják, mennyire nehéz helyzet ez, és a melegek sem tudnak kibújni a bőrükből, az ő életélményük szerint másokká (azaz heteróvá) válni, még ha megfeszülnek sem. Sokunknak még az is nyitogatja a bicskát a kezében, ha valaki beszól arra, miért áll úgy a haj a fejünkön, ahogy, mert hát mi a franc köze van hozzá, úgy hordom, ahogy akarom b*meg, pedig az csak egy szaros hajviselet, itt meg gyökerestül van elutasítva egy egész emberi lény. Akit ugyanúgy anya szült, ugyanúgy vannak álmai, céljai, ugyanúgy szeretne boldog lenni, társat találni, ugyanúgy ember - nem homo vagy hetero -, mint bármelyikünk. Ha a fiam felnőne, és azzal állna elém, hogy Anya, a saját nememhez vonzódok, összetörne a szívem. Mert nem élheti meg azt az ösztöni szintű hatalmas örömöt, amit a saját gyermek nemzése ad. Hogy továbböröklődött a vérem attól az embertől, akit érzelmi, értelmi és ösztönszinten is tovább vágyom vinni, a gyerekeim arcában felismerni az ő vonásait. Ez borzasztóan fájna. De - ha nehezen is (most hazudjam, hogy nem lenne nehéz?), elfogadnám, mert az én gyerekem, az én vérem, Isten rám bízta, ezért mellé állok, elfogadom, és azt kívánom, bármi áron is, de legyen boldog.

Van, aki szerint a homoszexualitás betegség. Nekem ez valahogy annyira bántóan hangzik. "Lesajnállak, Te beteg vagy." Vagy "Fúj, Te beteg vagy, undorodom Tőled, a közelembe se gyere." Néha szoktam mondogatni, hogy a magamfajta betegek például anno vagy tajgetoszgyanús elemek lettek volna, vagy pár évszázaddal ezelőtt természetesen kiszelektálódtak volna a szar génjeikkel meg a fos egészségükkel, ma meg életben tartanak gyógyszerekkel meg műtéttel meg kemóval, ez van. Na persze ezzel kiakasztok mindenkit a családból meg a baráti körből, jaj ne mondjam már, nem tehetek erről, szerencsétlen áldozat vagyok. A melegek legnagyobb tragédiája a fent említett dolog, hogy nem lehet saját nemzésű, közös gyermekük, és azoknak, akik szeretik egymást, ez valóban fájdalmas, és épp elegendő elégtétel lehet azoknak, akik elítélik őket és a létezésükről sem akarnak tudomást venni. A homoszexualitás nem viszi tovább az emberi fajt, így evolúciós tekintetben valóban zsákutca, és ha valaki már igazán úgy gondolja, büntetni kell őket, hát azt mondom, ez nekik épp elég büntetés, nem kell még nekünk is rájuk vernünk egyet, meg megköpködni őket. Fogadjuk el, hogy ők is vannak, és igen, el fogom magyarázni a gyerekemnek, hogy nem csak heteroszexualitás létezik, és ők bizonyos tekintetben mások, mint azok a párok és családok, ahogy egy nő és egy férfi van, de előre feltételezem azt az intelligenciát a gyerekemről, hogy ezt meg fogja érteni, toleranciát tanul tőlem és nem elutasítást, és egy percig nem gondolom azt, hogy attól lesz homoszexuális, hogy én elfogadásra neveltem. Ahhoz azért több kell. Mint ahogyan arról is olvastam kutatást, hogy attól még, hogy két meleg ember nevel fel egy gyereket, a gyerekek nem lesznek automatikusan homoszexuálisok.

Van egy homoszexuális barátunk, aki boldog házasságban él, és néhány évvel ezelőtt örökbefogadtak egy kisfiút. Templombajáró, jóindulatú, intelligens, érzelmileg érzékeny, családközpontú ember. Úgy gondolom, esélyt adtak egy olyan gyereknek, akit egyébként lehet nem fogadott volna örökbe senki, arra, hogy jómódban, szeretetteljes légkörben nevelkedjen fel az árvaház helyett. Gondolkodnak azon, hogy hamarosan még egy gyereket fogadjanak örökbe, de most idősebbet, azok közül a gyerekek közül, akik a koruknál fogva nagyon sokszor senkinek nem kellenek már. Ez elítélendő? Ez bűn? Ez beteg? Többek között ehhez ad nekik jogot az, hogy megházasodhatnak. Meg ahhoz, hogy azt a másik embert, aki mellett egy életre elköteleződnek, anyagilag biztonságban tudják, és megosszanak velük bizonyos jogokat. Tulajdonképpen nem több jogot akarnak, hanem ugyanazokat a jogokat. És nem egyházi értelemben (akit spec ez zavarna igazán, bár néha az az érzésem, hirtelen kicsit sokan lettek mélyen vallásosak a téma kapcsán), hanem jogi értelemben.

Bevallom, soha nem voltam még melegfelvonulásom - se heterón, se politikain, se semmilyenen -, mert nem érzem, hogy a felvonulás mint olyan az én szemléletemet és hozzáállásomat képviselné. Mint ahogyan abban is biztos vagyok, hogy a melegfelvonulások sem képviselik a melegtársadalom egészének álláspontját, és sokszor az extremitások mutatkoznak meg, de legalábbis ezek szúrnak szemet. Feltételezem, hogy a melegtársadalom többsége nem ilyen, hanem átlagos honpolgár, és zavarja, hogy bizonyos emberek a felvonulásokon nemhogy az elfogadásukat segítenék, hanem gyűlöletet ébresztenek a viselkedésükkel. Viszont az is tény, hogy nagy társadalmi változások még szinte sosem zajlottak le csendben és feltűnés, tüntetés, tiltakozás stb. nélkül, így elemi szinten azt gondolom, van létjogosultsága a melegfelvonulásoknak is. (Kis érdekesség: Amerikában, a demokrácia bölcsőjében az 1970-es(!!!) években még nők vonultak fel azért tiltakozva, mert nem volt joguk fogamzásgátlót szedni és biztonságos és legális abortuszt végeztetni, leöntötték őket festékkel, meggyalázták őket, stb.)

Végezetül, istenhívő emberként azt gondolom, a Bibliának rengeteg passzusára lehet hivatkozni, amelyek legitimálnak vagy illegitimálnak bizonyos élethelyzeteket. (Pl. ugye a válást is elítéli a Biblia, mégsem várom el egy nőtől, hogy ne akarjon elválni, ha a férje történetesen minden este hülyére issza magát, majd kékre-zöldre veri őt. Vagy igen?) Azt gondolom, Isten minden embert a maga teljességében lát, nem egyetlen dimenzió alapján ítél meg minket, ha pedig mégis így lenne, hát akkor nagyon sokan vagyunk irtó nagy szarban... De az ítélet az Ő dolga, és nem az emberé, akinek az az első parancsa, hogy "szeresd felebarátodat".

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése