Tegnap ritka pocsék hangulatom volt. Általában pedig igyekszem optimistán szemlélni a helyzetet, és nem ráforogni arra, hogy legrosszabb esetben ágyban fekvő nyomorékká válhatok, ha tovább roppannak csigolyáim, de vannak napok, amikor ez nagyon nehéz. Végleg el is tört nálam a mécses, mikor a kisfiam besztrájkolt, és nem volt hajlandó velem aludni, miután már annyira megszokta, hogy mindig Mama altatja, mert neki megy a karban ringatás.

Rossz passzban aztán nagyon megy a festés.