Mostanában hanyagság áldozata lett a blog, pedig tudom, hogy nyilvánvalóan mindenki tűkön ül, hogy olvashassa gyöngybetűimet.

Kis házunk táján az a helyzet, hogy a babber négy hetes korára 6, azaz 6 centimétert nőtt a születése óta, vagyis most már 57 centi, ill. 3550 grammról 4180-ra emelkedett a súlya. Szóval dübörög a hizlalda rendesen. Demonstrálom:

Illetve íme egy gyermekétkeztetés után frissen kattintott fotó, melyen hagytuk érvényesülni az ízléses fehér radiátorunkat is.

Egyébként a gyereknek van szeme.

Ha valakinek kétsége lett volna afelől, hogy én viszont mekkora nyomorék vagyok, akkor elárulhatom, hogy két hete be van csípődve a derekam, ill. három napja már a hátam közepe is, aminek köszönhetően orángutánjárásban kapaszkodom a lakásban, gyereket emelni nem tudok, és folyamatos segítségre szorulok. (Mondtam, nyomorék.) Kezdek már besokallni ezen, tegnap már injekciót is kaptam, de mint halottnak a csók. Próbálom mozgatni meg tornáztatni, állítólag magától elmúlik, csak türelmesnek kell lenni. Hja, mikor az ember a gyerekét nem tudja kivenni a kiságyból...