A napjaink eléggé összefolynak mostanában, így vagy arról számolok be, hogy milyen szépen fejlődik a kisfiunk, és mennyi minden olyat csinál, amit én speciel nem feltételeztem egy háromhetes csecsemőről, vagy arról, hogy mennyire kimerült vagyok, és mit össze parázok mindenen (van elég tejem? miért nem alszik? miért alszik ennyit, él még? miért nem kakil? fáj a hasa? jajbiztosszomjas, miért nem tudom megnyugtatni?)
Ma háromhetes, és már legalább egy héttel előrébb jár súlyban, mint a nagykönyv szerinti (az ember, akinek még a karjain is hurkák voltak...), ami annak köszönhető, hogy még a rutinos nagymamákat is megdöbbentve állandó jelleggel csak enne. Emellett én azt hittem, hogy egy párhetes csecsemő olyan, hogy lerakod egy helyre, és ottmarad, mint egy darab kő - legalább pár hétig... no, a mi gyerekünk nem ilyen. Mutatom (a gyerek betételkor egyenesen feküdt az ágyban, feje kb. 30 centire az ágy tetejétől (az ágy teteje az a jobb oldali íves):
A másik ilyen bugyuta feltételezésem az volt, hogy párhetesen ezek a kis jószágok még esznek-büfiznek-beájulva alszanak, meg a járulékos peluscsere és fürdetés, hasonlók. Hát fityisz. Felkel, eszik, szeme tágra nyitva, majd jóllakás után órákig képes elnézelődni. Nem 20 centire fókuszál, hanem a fejem (meg a pelenkázóasztal) felett lévő fityegős babajátékra. Úgyhogy már kiolvastam neki egy fél mondókáskönyvet, ill. még pár hét, és minden versikét kívülről fújok a Cini-cini muzsikából.
Szóval elfoglalkoztat rendesen a pöcök, csak így az amúgy áldásos(!!!) 3-4 órás hosszú alvásokon kívül nappal semmi pihenésre nincsen lehetőségem, esik le a fejem. Amikor már azt kezdtem hinni, hogy majdcsak kialakul valami rutin, hasfájós lett a szentem. Ja, amúgy gyerek mellett az első időszakban felejts el minden létező rutinodat, amibe a mindennapokban kapaszkodtál, beleértve még a pisilni menést és az evést is. Ez bevallom, engem eléggé kétségbeejtett, de rutinos szülők nyilván mosolyogva olvassák már az efféléket. Fáradtságom csúcsa minden bizonnyal az volt, mikor az első hetekben a nap végén végre beájultam, és x idő elteltével besípolt a légzésfigyelő (a gyerek lemászott az érzékelőről). Cs felrohant, hogy megnézze, mi van, majd másnap közölte, hogy ott álltam csukott szemmel, kómásan a gyerekszoba közepén a gyerekágytól egy méterre, hallgatva a sípolást, és azt kérdeztem: "mit csináljak? hova menjek?"
Ma háromhetes, és már legalább egy héttel előrébb jár súlyban, mint a nagykönyv szerinti (az ember, akinek még a karjain is hurkák voltak...), ami annak köszönhető, hogy még a rutinos nagymamákat is megdöbbentve állandó jelleggel csak enne. Emellett én azt hittem, hogy egy párhetes csecsemő olyan, hogy lerakod egy helyre, és ottmarad, mint egy darab kő - legalább pár hétig... no, a mi gyerekünk nem ilyen. Mutatom (a gyerek betételkor egyenesen feküdt az ágyban, feje kb. 30 centire az ágy tetejétől (az ágy teteje az a jobb oldali íves):
A másik ilyen bugyuta feltételezésem az volt, hogy párhetesen ezek a kis jószágok még esznek-büfiznek-beájulva alszanak, meg a járulékos peluscsere és fürdetés, hasonlók. Hát fityisz. Felkel, eszik, szeme tágra nyitva, majd jóllakás után órákig képes elnézelődni. Nem 20 centire fókuszál, hanem a fejem (meg a pelenkázóasztal) felett lévő fityegős babajátékra. Úgyhogy már kiolvastam neki egy fél mondókáskönyvet, ill. még pár hét, és minden versikét kívülről fújok a Cini-cini muzsikából.
Szóval elfoglalkoztat rendesen a pöcök, csak így az amúgy áldásos(!!!) 3-4 órás hosszú alvásokon kívül nappal semmi pihenésre nincsen lehetőségem, esik le a fejem. Amikor már azt kezdtem hinni, hogy majdcsak kialakul valami rutin, hasfájós lett a szentem. Ja, amúgy gyerek mellett az első időszakban felejts el minden létező rutinodat, amibe a mindennapokban kapaszkodtál, beleértve még a pisilni menést és az evést is. Ez bevallom, engem eléggé kétségbeejtett, de rutinos szülők nyilván mosolyogva olvassák már az efféléket. Fáradtságom csúcsa minden bizonnyal az volt, mikor az első hetekben a nap végén végre beájultam, és x idő elteltével besípolt a légzésfigyelő (a gyerek lemászott az érzékelőről). Cs felrohant, hogy megnézze, mi van, majd másnap közölte, hogy ott álltam csukott szemmel, kómásan a gyerekszoba közepén a gyerekágytól egy méterre, hallgatva a sípolást, és azt kérdeztem: "mit csináljak? hova menjek?"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése