Már csak 2-5 hét van hátra, és megszületik a legkisebb ugrifüles. Mondanom sem kell, hogy már alig várjuk, és tűkön ülünk, hogy mikor dönt úgy, hogy elinduljon kifelé, kórházi cucc bekészítve, űűűűűbercuki legkisebb méretű body-k (na ez is milyen név már, váhh) csőre töltve. :) A jó hír az, hogy a múlt héten ultrahangoztak megint, és ugyan ott vannak még a béltágulatok, de semmit nem nőttek, ellenben a babával, aki fél kilót dobott magára két hét alatt, aminek még az orvosok és az ultrahangosok is elismeréssel adóztak. A pöttöm gyakorlatilag a 34. hétre elérte a minimális születési súlyt, a 2,5 kilót, és a méretei alapján már olyan, mintha 37-38. hétnél járnánk. Szóval a tüdeje fejlődése miatt kellene még kibírnia két hetet, aztán már bármikor jöhet. Azt mondják, nagy baba lesz, és ezt igazolják a 4D fotók is, amelyeken már úgy néz ki a gyerek, mint egy kis szilveszteri malac. Vágósúlyban van, éééérted!
Az orvosos kabaré folytatódik. Ez a mai napon annyira szétbuktatott, hogy kifejezett szerencse, hogy nem ültem neki azonnal posztot írni. Beszélt a belgyógyász és a nőgyógyász. Nagyjából utóbbi elmondásából az jött le, hogy mindkettő elmondta egymásnak az álláspontját, vitatkoztak egy jót, konszenzusra semmilyen kérdésben nem jutottak. Nem dőlt el, hogy hogy kéne szülnöm (belgyógy szerint császár, nődoki szerint mehet simán természetes úton), és a szoptatás kérdésében sem értenek egyet. Annyit mondott a nőgyógyász a szülés tekintetében, hogy ha a társszakmának az a kifejezett kérése, hogy császár legyen, akkor ő meghajlik ez előtt, de ne izguljak, a 38. hétig tutibiztosan eldöntik... (jó, hogy nem a szülés után...) Arról meg, hogy kaphat-e a gyerek anyatejet, a szülés után a gyerekgyógyász fog állást foglalni (de sejthetően a szakmához hasonlóan ő sem fogja javasolni a szoptatást). Mivel ha bajt csinálunk, akkor aztán már utólag mutogathatunk másokra, Cs-vel hajlunk arra, hogy a nőgyógyászra hallgassunk, és ne rizikózzuk a gyerek egészségét az anyatejjel. Így is elég sz*rt kapott már tőlem szegényke 8 hónap alatt.
Már csak pár hét... szurkoljatok légyszi, hogy minden flottul menjen!
Az orvosos kabaré folytatódik. Ez a mai napon annyira szétbuktatott, hogy kifejezett szerencse, hogy nem ültem neki azonnal posztot írni. Beszélt a belgyógyász és a nőgyógyász. Nagyjából utóbbi elmondásából az jött le, hogy mindkettő elmondta egymásnak az álláspontját, vitatkoztak egy jót, konszenzusra semmilyen kérdésben nem jutottak. Nem dőlt el, hogy hogy kéne szülnöm (belgyógy szerint császár, nődoki szerint mehet simán természetes úton), és a szoptatás kérdésében sem értenek egyet. Annyit mondott a nőgyógyász a szülés tekintetében, hogy ha a társszakmának az a kifejezett kérése, hogy császár legyen, akkor ő meghajlik ez előtt, de ne izguljak, a 38. hétig tutibiztosan eldöntik... (jó, hogy nem a szülés után...) Arról meg, hogy kaphat-e a gyerek anyatejet, a szülés után a gyerekgyógyász fog állást foglalni (de sejthetően a szakmához hasonlóan ő sem fogja javasolni a szoptatást). Mivel ha bajt csinálunk, akkor aztán már utólag mutogathatunk másokra, Cs-vel hajlunk arra, hogy a nőgyógyászra hallgassunk, és ne rizikózzuk a gyerek egészségét az anyatejjel. Így is elég sz*rt kapott már tőlem szegényke 8 hónap alatt.
Már csak pár hét... szurkoljatok légyszi, hogy minden flottul menjen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése